– A magyarok általában nem nagyravágyók, sokan már azzal is elégedettek, hogy a mindennapi életükhöz elegendő pénzt tudnak keresni, és még szórakozni is eljutnak úgy, hogy hónap végén sem kell éhezniük – mondta egy másik, szintén Angliában dolgozó magyar, Bernadett. Ő gyerekfelügyeletet vállalt, és azért ment ki három éve, hogy összegyűjtsön némi pénzt arra, hogy majd hazatérve egy kisebb lakást vásároljon. Most viszont nincs a rövid távú tervei között, hogy hazatérjen, mert elégedett a helyzetével. Azt mondta, sokan a karrierjüket építik külföldön.
Az alacsony szintű nyelvtudással érkezőket inkább konyhai, kávézói munka várja, de sok diplomás is ezt a megoldást választja. A nagyobb városokban szinte korlátlan a lehetőségek száma a jól képzett és nyelveket beszélő munkavállalóknak. A havi négy-ötszörös bér pedig még a kevésbé kalandvágyóknak is vonzó lehet. Pontos adatok hiányában legfeljebb becslések vannak arra nézve, hány magyar dolgozhat külföldön. A tartósan Nyugat-Európában élő és dolgozó magyarok száma valahol 350 és 500 ezer között lehet.
Viszonylag nagy csoportot jelentenek a határ mentén ingázók is, akik csak átjárnak dolgozni, jellemzően Ausztriába. Magyarországon eközben a munkaadók egyre többet panaszkodnak arra, hogy nincs elég szakképzett munkaerő. A hazai hiányszakmák listája hónapról hónapra bővül, ami nem csoda, ha a Berbarometer.hu adatai szerint egy ápoló bruttó átlagfizetése 140 ezer körüli, egy buszsofőr 170, míg egy tanár 185 ezer forint körül keres. Már a nyáron gondot okozott a Balaton környékén, hogy nem találtak elegendő pincért, de szinte folyamatosan vándorolnak ki az orvosok, az informatikusok, a mérnökök, újabban pedig egyes térségekben nincs elég hentes, pénztáros, sőt még cukrász se.
