– Budapesten, az agglomerációban és Pest megyében még mindig súlyos nehézségeket okoz, hogy kevés az óvodai hely, hiába halasztották el egy évvel a korhatár leszállítását. Bár az így nyert plusz egy év alatt történtek férőhelybővítések, a kritikus régiókban így sem oldódott meg a helyzet – mondta lapunknak a Pedagógusok Szakszervezete óvodai tagozatának vezetője. Verba Attiláné szerint az óvodák zömében jellemzően csak „tűzoltás” történt, a legtöbb helyen úgy próbáltak teret nyerni, hogy az eredetileg más célra szolgáló, meglévő helyiségeket, például az orvosi szobát vagy a fejlesztő-foglalkoztató termeket alakítottak át csoportszobává.
– Ahol nincs átalakítható helyiség, vagy még azzal együtt is kevésnek bizonyul a hely, ott általában a létszámok felduzzasztásával próbálkoznak. A jogszabály az írja, 25 lehet a maximális csoportlétszám, amelyet kivételes esetekben, külön kérésre legfeljebb 30-ig lehet emelni. Hosszú távon nem megoldás persze ez sem, hiszen a túl nagy létszám szakmai szempontból nem szerencsés: kevesebb figyelem jut egy-egy gyermekre, és ha zsúfoltság van, a kicsik is nehezebben kezelhetők, több köztük a konfliktus – fogalmazott a szakember. Hozzátette: férőhelyprobléma leginkább a gombamód szaporodó új lakóparkok környékén fordul elő, amelyek mellé üzletközpontokat és sportcentrumokat mindig telepítenek, az óvodákra és bölcsődékre viszont senki nem gondol. A szakember ugyanakkor leszögezte, a tapasztalat az, hogy az óvodapedagógusok, ha erőn felül is, de megoldják a kicsik elhelyezését. Olyan extrém esetekről nem kaptak hírt, hogy valakit sehová nem vettek fel, vagy tömeges elutasításra lett volna szükség. Verba Attiláné szerint vidéken jóval kevésbé okoz gondot a korai óvodakezdés. A falvakban és kisebb városokban eleve nincs annyi óvodáskorú gyerek, hogy ne jutna mindenkinek hely, emellett a dolgozó szülők többsége már eddig is óvodába adta háromévesen a gyereket, sőt sokan vannak azok is, akik már két és fél éves kortól élnek az intézményes nevelés lehetőségével.
