Gurály Zoltán, a Menhely Alapítvány módszertani munkatársa a Népszabadság cikkében kifejtette: a rendszerváltás utáni társadalmi és gazdasági környezet egészen másfajta alkalmazkodási képességet igényelt, mint amilyenhez a Kádár-korszakban hozzászoktak az emberek. Ennek ellenére a kilencvenes években az iskolázatlanok aránya alig 3-4 százalék körül mozgott a hajléktalanok körében, és főleg idős embererek tartoztak közéjük.
A Menhely Alapítvány munkatársa hangsúlyozta, hogy a hajléktalanság gyűjtőhelye a társadalmi problémáknak, így összetétele állandóan változik.
Gurály a cikkben arról beszélt: az adaptációs problémák öröklődhetnek vagy újratermelődhetnek.
Nőtt a hajléktalanok közti romák száma is: a cikk szerint míg a népességen belül 6-8 százaléknyian vannak, addig a hajléktalanságnak 26 százalékát teszik ki.
