Azzal kapcsolatban, hogy a 90-es évek elején miért nem történt valódi szembenézés az állampárti múlttal, azt mondta: ezeknek a válaszoknak a megadásához el kellene valakinek kezdenie szisztematikusan feltárnia azokat az ügyészségi, minisztériumi iratokat, amelyek még fellelhetők az irattárakban és levéltárakban, és csak utána lehet feltenni ismét a kérdést.
A konkrét üggyel kapcsolatban azt mondta: a bíróság alapos eljárást folytatott, nem a bíróság, nem a történészek a hibásak, hanem az idő múlása. A 90-es években tanúként hallgatták ki Biszku Bélát, nem volt olyan ügyészi vizsgálat, amely elővette volna az akkor még élő pártvezetőket, katonai és közigazgatási vezetőket, és alaposan kikérdezte vagy „megszorongatta volna őket” – mondta Gellért Ádám.
A Biszku-ügy legfontosabb üzenetének azt nevezte, hogy a bíróság felmentette a vádlottat azok alól a vádak alól, amelyek szerint felbujtója lett volna a háborús bűncselekményeknek, ugyanakkor bűnpártolásért elítélte, amiért nem gondoskodott a karhatalmisták felelősségre vonásáról. Az ítélet morális üzenetéről szólva azt hangsúlyozta: az eljáró bíró is hangsúlyozta, hogy Biszku Béla nem belügyminiszteri tevékenysége miatt került a vádlottak padjára, hanem az 1957. márciusi kinevezését megelőző, 1956. decemberi sortüzekhez kapcsolódóan. Biszku Béla ekkor az egyik pártszervezetet szervezte, és bár az ideiglenes intézőbizottságnak tagja volt, fontos döntések meghozatalában nem vett részt. Biszku Béla volt pártállami vezetőt csütörtökön két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Fővárosi Törvényszék bűnpártolással elkövetett háborús bűntett miatt első fokon.
