Erdő Péter: Isten szándéka az egység

„Isten szándéka az egység, a világnak pedig szüksége van a zsidók és a keresztények közös kiállására.”

Erdő Péter hangsúlyozta: Isten szándéka az egység, a világnak pedig szüksége van a zsidók és a keresztények közös kiállására, arra, hogy az „idősebb és ifjabb testvér” egymás felé forduljon és szeretetben találkozzon.

A bíboros szólt arról is, hogy az elmúlt ötven esztendő nagy előrelépéseket hozott a zsidó-keresztény párbeszéd terén: „a távolságtartó együttélésből eljutottunk egy mély barátságig, amely teológiai alapokra épül”.

„A zsidósággal való dialógus a keresztények számára igen sajátos jellegű, mert a kereszténységnek zsidó gyökerei vannak, és ez kettejük kapcsolatát egyedülálló módon határozza meg” – idézte a bíboros az Apostoli Szentszék dokumentumát, amelyet a II. vatikáni zsinat Nostra Aetate kezdetű nyilatkozatának 50. évfordulójára adott ki.

Ezért hangsúlyozza Ferenc pápa, hogy „keresztényként nem tekinthetjük a zsidóságot idegen vallásnak, sem a zsidókat nem soroljuk azok közé, akik arra hivatottak, hogy hagyják el a bálványokat, és térjenek meg az igaz Istenhez. Velük együtt hiszünk az egy Istenben, aki a történelemben tevékenykedik, és velük együtt fogadjuk be a közös kinyilatkoztatott szót” – tette hozzá Erdő Péter.

Frölich Róbert országos főrabbi (Mazsihisz) kiemelte: a keresztények és a zsidók mostanáig imádkoztak, könyörögtek, de eljött az idő, hogy tegyenek is, hogy bizonyítsák is hitüket. „Eljött az idő, hogy ugyanúgy tegyünk szerte a világon, ahogy Ferenc pápa tett a római zsinagógában: átöleljük egymást, kezet fogjunk és elinduljunk egy új úton” – fogalmazott.

Frölich Róbert felidézte a Nádas-tenger (Vörös-tenger) kettéválásának csodáját. Amikor az Egyiptomból menekülő zsidók ott álltak a tenger partján, Mózes Istentől kért segítséget, de ő így válaszolt: „miért kiáltasz hozzám, szólj a zsidóknak, hogy induljanak meg a tengernek”.

Isten válasza ellentmondani látszik annak a „gyermekkorunkban elsajátított tudásnak”, hogy ha „bármi gondunk van, forduljunk az ég felé, mert onnan jön a segítség” – mutatott rá a főrabbi. Csakhogy a zsidó legendárium úgy tartja, hogy a tenger nem azonnal vált ketté, csak akkor, amikor a zsidók már elindultak, amikor az első embernek már a szájáig ért a víz.

„Amikor tehát ott állunk a Nádas-tenger partján, akkor már nem a könyörgés ideje van, akkor már nekünk kell cselekedettel bizonyítani a hitünket” – figyelmeztetett Frölich Róbert.

Gáncs Péter a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke arról beszélt, hogy megszámlálhatatlanul sokszor kérjünk, kívánjuk Isten áldását köszönésképpen vagy éppen szertartások végén, mégis olyan sokszor szenvedünk „áldatlan állapotban”, a megosztottság, a széthúzás állapotában. Hogyan lehet – tette fel a kérdést – hogy amit „ennyit kérünk, ennyit kívánunk és ennyiszer fogadunk el, az nem hat ránk?”

A válasz a 133. zsoltárban van: Isten csak oda küld áldást, ahol a testvérek egyetértésben élnek. Ez nem azt jelenti, hogy mindenről ugyanúgy gondolkodnak, de az „egyben, a legfontosabban” egyetértenek – tette hozzá az evangélikus püspök.

Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke úgy fogalmazott: az emberi életnek tartalmat a világgal, Istennel és embertársakkal való kapcsolat ad.

A sokszor kiismerhetetlen világban biztos pont az isteni törvény, hogy „szeressük egymást”.

Papp János, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke arról beszélt, hogy a világban újra és újra eluralkodik a „hamisságok rettenete”. A gonosz, a hazugság azonban nem örök, és amikor Isten ráébreszti az embert önmagára és az igazságra, álomképként foszlik szerte. Isten azonban gyakran az embereket bevonva dönti romba a hazugság rendszereit, ezért szükség van az emberi kiállásra és hitre.

Csernák István, a Magyarországi Metodista Egyház szuperintendense azt emelte ki, hogy az ember életében a legnagyobb dolog az isteni szándék felfedezése. Hozzátette, hogy noha Isten akaratát az ember nem mindig értheti meg, mégis mindig „keresnie és szeretnie” kell azt.

Pataky Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház elnöke arról beszélt, hogy ha „nem ismerhetjük is a jövőt”, ismerhetjük azt, aki a „kezében tartja a jövőnket”, ez pedig reménységet ad.

Németh Pál református lelkész arra figyelmeztetett: Istennek egy népe van és ez az egy nép egy üzenetet hordoz a világban. Azt, hogy Isten irgalmas, türelmes, és megbocsátja bűneinket.

Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkára fontosnak nevezte, hogy a zsidó-keresztény gyökerű Európában zsidók és keresztények tudjanak újra és újra együtt imádkozni és hirdetni Isten tetteit.

Szécsi József, a Keresztény-Zsidó Társaság főtitkára mások mellett arról beszélt, hogy mind a zsidó, mind a keresztény vallás könyvvallás, így újra és újra vissza kell térniük a „szent iratokhoz”. „Őseink szent írott és szóbeli hagyományát életet adó kapcsolatba kell hozni napjaink kihívásaival és jogos elvárásaival” – mondta.

Az ökumenikus imahetet 1908-ban rendezték meg először az egyesült államokbeli Graymoorban. A ma már világszerte megtartott rendezvényhez két évtizede csatlakozott a MEÖT, mára pedig az ország szinte minden településén megszervezik. Az imahetet lezáró zsidó-keresztény imaórát ötödik alkalommal szervezete meg a Keresztény-Zsidó Társaság és az Avilai Nagy Szent Teréz Plébánia.