Mindkét politikai szélsőség ellen fölemelte szavát Mindszenty József, ennek is köszönhette, hogy még veszprémi püspökként, 1944–1945-ben a nyilasok börtönében ült, majd – immár esztergomi érsekként – 1948 végétől 1956. október 30-ig a kommunistákéban. E rendíthetetlen jellemű, katolikus hitéhez és hazájához mindvégig hű embertől a kommunista hatalom rettegett, ezért haláláig minden létező módon megfigyelték. Amint arról Vörös Géza történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa csütörtök esti előadásában beszámolt: már 1945 végén megkezdték az érsek nyomon követését, pedig ekkor még nem a kommunisták voltak hatalmon. Ekkoriban budai, Úri utcai rezidenciáját tartották szemmel, itt próbáltak információkat gyűjteni a hercegprímásról.
1946-tól egyre hangsúlyosabb szerepet kapott az állambiztonságon belül az egyház megfigyelése. Már lehallgatták a telefonbeszélgetéseket, fölbontották a postai küldeményeket, ügynökeikkel behálózták a klérust. A kommunisták 1947-es hatalomra jutásával az egyházzal szembeni fellépés módja és a hangnem is egyre durvult. 1948-ban Rákosi Mátyás már azt ecsetelte: az új köztársaság értékeit még Mindszentytől sem hagyják bemocskolni. Ez év novemberétől Rákosiék még szorosabbra fogták a gyeplőt az érseken, ekkorra már nyolc-tíz fős személyzet figyelte kívülről az esztergomi érseki palotát. Utóbb egy zöldséges standnak álcázott megfigyelő posztot is kialakítottak, amelyről nem csak Mindszentyék, hanem az egész város tudta, mi célt szolgál. Így a bódé sokkal inkább alkalmas volt megfélemlítésre, mint adatgyűjtésre. Az érseki palota személyzete félt – ám nemcsak ők, hanem a hívek is, hiszen tudták: ha vezetőjükkel ezt megteheti a hatalom, akkor velük is bármi megtörténhet. Mindenesetre a palota személyzete igyekezett megnehezíteni a figyelők dolgát: az ablakokat eltakarták, a portás pedig csak akkor nyitott kaput, ha a három csengetéssel egyidejűleg a kilincset is háromszor lenyomták. Ez volt az egyezményes jel.
Vörös Géza előadásából kiderült: Rákosi kevesellte a begyűjtött információkat, mert azok alapján még nem tudtak eljárást indítani a főpap ellen. A telefonlehallgatással is próbálkoztak, de azt egy technikai malőr könnyen leleplezhette. Egy ízben például beázott a lehallgatóberendezés, és a rövidzárlat miatt órákig nem volt vonal az épületben. Végül az állambiztonság egyik ügynöke kicserélte a készüléket. Közben két nagy teljesítményű Tátra gépkocsival követték a főpapot mindenhová. Agresszív nyomásgyakorlással arra kényszerítették a palotába bejáratos személyeket (például a borbélyt vagy az orvost), hogy számoljanak be benti tapasztalataikról. Azzal fenyegették őket: ha nem jelentenek, elvesztik az állásukat. Ám nemcsak a megfigyeltek, hanem a palota megfigyelői is rettegtek: ezt jelzi, hogy 1948 végére már géppisztolyokat is kiosztottak az állambiztonságiak között, félve az esztergomiak esetleges támadásától. December 26-án aztán letartóztatták Mindszentyt, majd ’49 januárjában koholt vádak alapján életfogytiglanra ítélték. Ez idő alatt Mindszenty József édesanyját tartották szemmel. Az állambiztonsági iratokban őt csak „Jocó édesanyjaként” emlegették. 1955-ben egészségi állapota miatt az érseket házi őrizetbe helyezték, majd a szabadságharc kitörése után, 1956. október 30-án szabadult. November 4-én, a szovjet támadáskor a parlamentből az amerikai nagykövetségre menekült. Abban reménykedett, hogy személyére később még szükség lesz. Ideiglenes menedékjogot kapott, ám ez az „ideiglenesség” végül tizenöt esztendőre nyúlt.
