„Azonnali, radikális cselekvést” sürget az egészségügyben dr. Rácz Jenő a kormánypárti Magyar Időkben megjelent véleménycikkében. A volt egészségügyi miniszter, kórházigazgató szerint „...az egészségügynek mint a beteg egyén és társadalom legfőbb gyógyítójának az ágazatok között szintén prioritást kell élveznie. Ehhez képest az egészségügy nemhogy pozitív megkülönböztetést nem kap, hanem még hátrább sorolódik a rangsorban”. Úgy látja, mivel a negatív népegészségügyi mutatók következtében a valós egészségügyi ellátási szükséglet folyamatosan növekvő megterhelést jelent az egészségügyi ellátórendszerre, így egyre nagyobb diszkrepancia jelentkezik a szükségletek kielégítési igénye és az egészségügyi ellátás között. Ráadásul a folyamatosan fogyó humánerőforrás – orvos és szakdolgozó egyaránt – egyre kevésbé tolerálja a fokozódó megterheléshez képest alacsonyabb anyagi és társadalmi megbecsülést.
A volt egészségügyi miniszter véleménye szerint a kialakult helyzetben a politikának két választása van, vagy a probléma gyökeréig hatolva oki terápiát alkalmaz, „vagy akut, de felszínes intézkedésekkel a problémát a felszín alá nyomni”. Az első eset konfliktusok felvállalásával jár, és számottevő erőforrás-átcsoportosítást generál, ami nyilván érdekeket sért, ezért rövid távon sikert biztosan nem generál”. „A problémák felszín alá nyomása viszont csak elodázza azokat, és az idő múlásával már csak az eredetinél sokkal drasztikusabb intézkedésekkel és magasabb áron leszünk képesek megoldást találni rájuk” – olvasható az írásban.
Rácz szerint „a politikának intő jel lehet, hogy a háromigenes szociális népszavazás hogyan volt képes egy koalíciót pillanatok alatt szétverni és egy politikai pártot kiírni a politikai palettáról. Akkor a lakosság lépett. Most, a jelzések alapján, az egészségügyi ellátórendszer szereplői fognak lépni. Ki a lábával, azaz az ország elhagyásával jelzi elégedetlenségét, mások a láthatóan spontán kirobbanó, most már rendszeressé váló megnyilatkozásokban, vagy munkahelyek közötti csoportos átvándorlásában jelzi, hogy eljutott a tűréshatárig”.
A volt egészségügyi miniszter szerint a rendszer a régi eszközökkel már érezhetően nem tartható össze, miközben a szereplői a régi módszerekkel már nem tarthatóak féken. „Ebben a szituációban az azonnali radikális cselekvés vagy a spontán robbanás között választhatunk. Ebben a szituációban a radikális, de szakmai és nem politikai alapokon álló cselekvés – a megjósolható konfliktusok ellenére is – összehasonlíthatatlanul kisebb kockázatot és költségeket jelent, mint a spontán robbanás következtében kialakuló káosz rendbetétele.” Rácz úgy látja, „ebben a radikális változtatásban az egészségügyben a siker reményében ma sem lehet más vezérlő elv, mint 2500 évvel ezelőtt: Salus aegroti suprema lex esto – azaz a beteg java a legfőbb törvény”.
Nem mindegy, hogy egy tejföl árát ütöm félre a bolti kasszában, vagy leejtek egy gyereket a kórházban a fáradtságtól – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Sándor Mária, a fekete ruhás nővér. Az elmúlt egy évre visszatekintve úgy gondolja, nem hitte volna, hogy ennyire nehéz lesz elhagyni a pályát, de mint mondta, már annyira tűrhetetlen volt a helyzet, hogy tennie kellett valamit. Az egészségügy szerinte már összeomlott, csak a szakdolgozók áldozatos munkája tartja egyben.
