A monogámia hülyeség?

Nyitott kapcsolatról, szabad nőkről, vitákról beszélgetett Puzsér Róbert és Bihari Viktória.

A párkapcsolatok témája inkább a nőket érdekli, mert nekik nincs hobbijuk, az ő szenvedélyük a család, a párkapcsolat-menedzsment és a gyerek – Puzsér Róbert ironikus felütése jól jellemezte aztán a Feldmár Intézet szombat esti rendezvényét, amelyen a nemi szerepek kerültek terítékre. Bár a téma kapcsán manapság késhegyre menő vitákat szokás folytatni, Puzsér és Bihari Viktória estjén inkább a szarkazmus és a zavarba ejtő nyíltság volt jellemző. Miközben a nyitott párkapcsolatok mellett lándzsát törő Puzsér arról beszélt, hogy a volt barátnője még csak hajlandó sem volt komolyan venni a felvetését, addig Bihari azzal nyitott, hogy nem tanult meg normálisan szeretni és kötődni, hiszen mindezeket tanulni kell, és ha nem sikerül időben elsajátítani, akkor az kihat az egész felnőttkorra és a párkapcsolatokra egyaránt.

Puzsér meg is szavaztatta a közönséget, megkérdezte, ki részesíti előnyben a monogámiát, majd azt is, ki volt eddig csak egyetlen emberrel életében. Miután utóbbit jóval kevesebben állították, Puzsér kifakadt: szerinte maximum sorozatmonogámiáról lehet szó, arról, hogy 30-35 éves korukig az emberek szexelnek fűvel-fával, majd „leigáznak” valakit, akitől aztán megkövetelik a szexuális kizárólagosságot. A Magyar Nemzet publicistája ezt képmutatásnak nevezte, és úgy vélte, sértő a valóban monogám emberekkel szemben. „Ilyen alapon Steve Jobs is lehet kommunista” – vélte.

Fészekrakó vs. magvakat szétszóró szoftver

Bihari is hajlott elfogadni a nyitott kapcsolatokat: mint mondta, birtoklási vágy működik a nőkben, ezért rendeznek balhét amiatt, ha a párjuk esetleg mással van, miközben mindössze egy rövid aktusról van szó. Magyarázni is igyekezett a dolgot: a monogámia egy nőnek más, mint egy férfinak, mert  „a nő fejében ott dolgozik a fészekrakó szoftver, a férfi fejében pedig a magvakat szétszóró szoftver”. Ennek kedvéért azonban értelmetlen eldobni egy ötéves párkapcsolatot, egy néhány perces aktus miatt „kettőnk egész világát”. Bihari úgy látja, hogy mindez túl lett misztifikálva, miközben egy férfinak ez annyi, mint mondjuk megkívánni egy sört, egyébként meg időnként a nőkben is képződik ehhez hasonló vágy. Bihari szerint két kivétel van, amikor egy nő nem nyitott, és nem tudja lazán kezelni a félrelépést: ez a szerelem és a terhesség időszaka, amikor valóban súlyosan kiszolgáltatott érzelmileg. Szerinte ilyenkor inkább a félelem dominál, szerelem esetén a birtoklás, terhesség esetén pedig az egzisztenciális félelem, hogy a védelmező elmegy, a nő pedig magára marad a születő gyermekkel.

Puzsér más véleménnyel volt a két esetet illetően: szerinte ha egy nő együtt él valakivel, és mással is lefekszik, az a párkapcsolat válságát jelzi, míg ha ugyanezt egy férfi teszi, az szerinte legfeljebb csak azt mutatja, hogy épp megkívánt egy nőt. Szerinte a monogámia egy hatalmi intézmény, a megcsalás és a félrelépés pedig egy uralmi ideológia műszavai, csakhogy ezekkel a párok mindössze hazudni tanítják egymást. A férfi hazudni kényszerül a párjának, mert ha nem tenné, ki lenne taszítva a szeretet köréből – vélte a publicista. Mint mondta, eleve különböző szervekről van szó, hisz „a pénisz egy nemzőszerv, a vagina azonban az élet fészke”. Szerinte ez szentségtörés a liberálisok számára, de akkor is ki kell mondani: a férfi és a nő alkatilag különbözik.

A szeretőtartás kisebb botrány?

Puzsér szerint nem szereti igazán a párját az, aki megtiltja, hogy rajta kívül mással lefeküdjön. „Ha én szeretek valakit, annak azt kívánom, ami neki jó.” Így ha azt mondja egy nő, hogy megkívánta a Sanyit, a helyes válasz mindenképpen az, hogy rajta, csak aztán jó legyen – fűzte hozzá. Azért azt is hozzátette: féltékenység és elköteleződés terén a férfiaknak is bőven van mit tanulniuk.

Arra a felvetésre, hogy egy nőben esetleg bizonytalanságot kelthet, hogy terhesen vagy gyerekekkel otthon várja a párját, miközben az épp félrelép, emiatt pedig attól tarthat, hogy a férfi elhagyja, Puzsér azt felelte: a gyakorlatban mindez úgy játszódik le, hogy a nő szétszekírozza a férfit, az bevallja a dolgot, mire válaszul a párja nagy ívben kidobja őt. „Ez születik abból a gondolatból, hogy a pasim el fog hagyni.” Szerinte botrány, hogy ma társadalmilag elfogadottabb a szeretőtartás, mint egy több partnerrel párhuzamosan zajló, őszinte és korrekt működés. A filmek és a sorozatok is ezt sulykolják, miközben utóbbira példát is alig találunk. (A közönség soraiból érkező ellenpéldákat, a Kártyavár című sorozat és a Vicky Cristina Barcelona című film szerepét Puzsér elismerte, de szerinte ezek a ritka kivételek közé tartoznak.) Szerinte egy egyezményes „normalitásra” való hivatkozással tömeges kasztrálás zajlik a férfiakkal szemben, miközben nincs olyan, hogy normalitás, mindenkinek saját maga meg a baráti köre a normális.

A mezsgyén és a tűz mellett

A férfi és a nő közti különbség metaforáját később továbbvitte Puzsér: szerinte az egyik támadó, a másik védelmező lény, előbbi spermákat lő ki, utóbbi petéket védelmez. „A férfi otthona a mezsgye, a nőé a tűz: a férfi harcol a határon, védelmezi a közösséget, a nő a tűznél nevelgeti a gyerekeket. A mezsgye a szabadság és a veszély, a tűz a rabság és a biztonság köre. A férfi helye a mezsgyén van, a nő helye a tűz mellett: ezek eredendően létező, alapvető princípiumok.” Hozzátette ugyanakkor: nem úgy érti mindezt, ahogy Kövér László. Egészséges férfiak is lehetnek nagy számban a tűznél vagy nők a mezsgyén, csakhogy az eredendő rend nem egy fasiszta eszmény, hanem a bennünk élő természet, „ezt nem Kövér László vagy Kovács Ákos találta ki”. Mint mondta, az a tévképzet is meggyökerezett, hogy a mezsgye fontosabb hely, mint a tűz, ezért mindenkinek, aki valamire tartja magát, arra kell törekednie, hogy család helyett céget vagy államot vezessen. Csakhogy ez egy kártékony hazugság: céget vezetni semmivel nem fontosabb feladat, mint felnevelni egy gyereket. „A nők magukra vették ezt a hímsoviniszta férfiaktól feministák által átvett hazugságot – egy teljes férfi és egy teljes női élet együttes súlya alatt szinte összeroskadnak.” Puzsér szerint a feministák a XX. században elérték mindazt, amiért harcoltak. „De vajon boldogok-e ettől a nők? Tizenöt százalékuk úgy tűnik, hogy igen, és ez a tizenöt százalék bőven elég ahhoz, hogy az ő boldogságukat vívmánynak tekintsük. Csakhogy a feministák tovább harcolnak, ezt a tizenöt százalékot tűzön-vízen át föl akarják dolgozni százra.”

Egymás ellen hangolják nőt és férfit

Bihari Viktória azt látja, hogy a nőket és a férfiakat egymás ellen próbálják hangolni, és a médiából is ez árad. „Abban hiszek, hogy két ember sokkal erősebb együtt. Az egymással folytatott diskurzus és az, hogy nem szapuljuk folyamatosan egymást, tök jó találmányok.” Mint mondta, a férfiak rettegnek az okos nőktől, a nők nagy része pedig azt mondja, hogy határozott férfit szeretne. Bihari ezzel szemben inkább azt szereti, ha egy férfi nagyon nem tudja, mit akar, ha bizonytalan, ha nincs hatalmas méretű egója. „Nagyon félek a határozott, véleményében megingathatatlan, kemény férfiaktól.” Bihari szerint az lenne a feladat, hogy a párok egy darabig menjenek a közös úton, amelyen közösen félnek, és amikor már nincs mit tanulniuk egymástól, akkor képesek legyenek szeretettel és barátsággal szétválni.

Bihari szerint ha a szerelmet és a párkapcsolatokat vizsgáljuk, Ádámtól és Évától kell indulni: „Mérő írja, hogy az ember nem úgy született, hogy tud szeretni, azt tanulni kell.” Mint mondta, fontos e téren a szülői minta. Szerinte emellett a párkapcsolatok nagy része ott csúszik el, hogy hatalmasak az elvárások, a nők a legegyszerűbb férfiban is Batmant látják. „Az a tévképzetünk, hogy amit a másikra vetítünk, az működni fog, pedig nagyon nem. Hiába támasztunk extrém elvárásokat egymással szemben, a légvárakra állított lécet lehetetlen megugrani.”