Csak a harmincmilliós veszteség garantált

Remizben pihennek a mozdonyok Felcsúton.

A síneken túl egy tábla informálja a látogatót. „Széchenyi 2020 – Európai Unió, Magyarország kormánya, Európai Regionális Fejlesztési Alap; A Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány, Felcsút–Alcsútdoboz szakaszon kisvasúti vonal turisztikai célú fejlesztése. A támogatás összege: 600 millió forint.” A lényeg az utolsó mondat, az állomásépületbe betekintve ugyanis újabb csodák várnak. A falon festmények (vagy reprintek), vadtrófeák, a minden bizonnyal kávézónak szánt helyiségben pedig bőrszékek, márványpult, nemesacél szagelszívó és konyhatechnológia. A mosdó igényes csempével burkolt, már a folyékonyszappan-adagolót is feltöltötték. Az épület körül díszburkolaton lépdelhetünk, persze csak vigyázva, nehogy megsértsük a talajszintbe rejtett, az állomás esti kivilágítására szolgáló fényforrásokat.

Áthajtunk Alcsútdobozra, ahol csak a település határában fekvő arborétumnál áll majd meg a vonat, ám amíg az állomást eléri a szerelvény, hatalmas vájaton halad át, amelynek oldalain beton vízelvezetőket helyeztek el. Itt található az ideiglenes (?) végállomás, ám a luxusról e helyen már le kell mondania a leendő utazónak: bár a világítást itt is kandeláberek nyújtják, az állomás lányegében egy peron, semmi egyéb. Ráadásul innen egy darabig csak földúton lehet haladni az arborétum felé.

Ennek ellenére már megvalósíthatósági tanulmány is készült a miniszterelnök szívügyének tekintett vonal fejlesztéséről, a Figyelő ugyanis megszerezte azt az értekezést, amely vizsgálja, hogyan lehetne csatlakoztatni egy Etyek–Bicske viszonylatot a fővárosba tartó vasúthoz, illetve miként lehetne összekötni a felcsúti kisvasúttal. Az uniós forrásból dotált tanulmányból kiderül, hogy Bicske és Etyek között naponta nyolcvanan utaznak busszal, Etyek és Alcsút között még ennyien sem, csupán harmincan. Etyekről Budapestre átlagban 1340-en tartanak naponta, az anyag készítői úgy számolnak, közülük százan ülnének át a lassabb, keskeny nyomtávú vasútra. Százan letennék az autót, száz új utast remélnek az új oktatási központokból, munkahelyekből, ötvenet-ötvenet pedig az „értékarányos, garantált, biztonságos új szolgáltatás”, valamint a szabadidős és sporttevékenységek vonzanának. A vonal működtetése viszont még úgy is évente közel 29 milliós veszteséget okozna az adófizetőknek, hogy a tanulmány számol jegyárbevételekkel és állami árkiegészítéssel.

Több verzió is készült az etyeki csatlakozásról, a legvalószínűbb a 8 milliárdos bicskei bekötés, amelybe ha csatlakoztatják a felcsúti szárnyat, az további egymilliárdot igényelne. Az anyag rámutat arra is: Bicskén eleve úgy korszerűsítették az ottani állomást, hogy képes legyen fogadni a felcsúti kisvasutat. A dolgozat azzal számol, hogy a Vál-völgybe tervezett vonat a mariazelli kisvasút 1981-es, kiselejtezett járműveit kapná meg.

– Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig – szögezte le a kormányfő tavaly novemberben, ám Szili Miklós, Lovasberény független polgármestere azt mondja: ahogy mi, úgy az önkormányzat munkatársai is csak a médiából értesültek az elképzelésekről, hivatalosan nem értesítette őket senki. Egyébként Alcsútról Lovasberényig a korábbi tervek szerint kerékpárút vezetne épp azon a nyomtávon, ahol most a kisvasutat tervezik, tudjuk meg, a kettő értelemszerűen üti egymást.

Csak annyit tudunk, ami a helyi újságban is megjelent: a novemberi bejáráson láttam én is a létesítményt – közli érdeklődésünkre Tóth Erika (Fidesz–KDNP), Alcsútdoboz polgármestere is, aki a vonal meghosszabbításáról ugyanúgy nem hallott, mint kollégája. Ugyanakkor előadja: igenis van létjogosultsága a vasútnak, mert nagyon szép a vidékük, országos hírű az arborétumuk, s hosszasan ecseteli a környék látnivalóit. A kisvasúttal igazi turisztikai termékcsomagot tudnak majd kínálni – teszi hozzá.

Felvetjük, akadnak még az országban szép számmal csodálatos adottsággal, kulturális értékkel bíró régiók, amire a polgármester leszögezi: azok mind fejlettek. Hiába próbáljuk meggyőzni, hogy Szabolcsban, Somogyban vagy Baranyában vannak azért még hiányosságok, közli: nagyon jól ismeri Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét, és csodálatos fejlesztések zajlottak országszerte, példaként a fertődi, keszthelyi kastélyokat említi. – Ez a környék kiabál azért, hogy érdemes idejönni, beruházni, kikapcsolódni, ehhez persze még sok minden kell – mondja búcsúzóul.

A tervekkel kapcsolatban megkérdeztük a környék polgármestereit is, de Pálffy Károly (Fidesz– KDNP), Bicske, Garaguly Tibor (független), Etyek és Mészáros Lőrinc (Fidesz–KDNP), Felcsút első embere lapzártánkig nem felelt kérdéseinkre, ahogy a térség országgyűlési képviselője, Tessely Zoltán (Fidesz–KDNP) sem.