Személyes adatokat tartalmaznak, ezért nem minősülnek közadatnak, vagyis közérdekből nyilvános adatnak a magyar külképviseletekhez kiküldött nagykövetek, külgazdasági attasék és a kereskedőházak vezetőinek szakmai életrajza – ezzel az indoklással továbbra sem hozza nyilvánosságra a Külgazdasági és Külügyminisztérium az érintett diplomaták, külügyesek életrajzát. Az Origo azt írja, hogy a Fővárosi Ítélőtáblán csütörtökön kihirdetett jogerős ítélet szerint a külügyi tárcának ki kellene adnia a kért adatokat az Együtt politikusának.
Az ellenzéki párt elnökségi tagja, külügyi szakpolitikusa Hajdu Nóra még 2015 tavaszán indított pert, miután közérdekű adatigénylésére a tárca megtagadta a választ. Hajdu az Origónak azt mondta, azért kérte ki az összes nagykövetnek, külgazdasági attasénak és a külföldön működő nemzeti kereskedőházak vezetőinek életrajzát, mert a kinevezések alapján próbálta volna feltárni, „hogyan működik a külügy az új külpolitikai irányvonalak mentén”.
Akkoriban kapta fel a sajtó a svájci magyar nagykövet Nagy Istvánt, akit Orbán svájci bankáraként és Mr. Arábiaként emlegettek – titokzatos emberként, akit évtizedes ismeretség fűz a kormányfőhöz. Életrajza nem volt elérhető, és a külügy sem adta ki az újságíróknak.
Akkoriban Kiss Szilárd, a moszkvai agrárattasé ügye már széles körben ismert volt, és aggályokat vetett fel. A rejtélyes miniszteri biztos Kiss Szilárd ellen tavaly tavasszal emeltek vádat a 700 milliós takarékbotránnyal összefüggésben vesztegetés miatt. A vád szerint rávett valakit, hogy a banki tartozását szerezze meg áron alul. Mint az Origo megírta, korábban felügyelőbizottsági tag volt két quaestoros cégben is.
Tavaly nyár elején Kiss Szilárd azzal került megint a hírekbe, hogy kiderült: a nyomozó hatóság minden eszközét bevetve sem bukkant a nyomára Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester Kissel közös oroszországi cégének, miközben egy civil blogger könnyedén megtalálta.
Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék tavaly júniusban még elutasította Hajdu Nóra adatigénylését, és igazat adott az alperes minisztériumnak, amely arra hivatkozva tagadta meg az életrajzok kiadását, hogy azok nem minősülnek közérdekből nyilvános adatnak, így azokat nem is kell közreadni.
A perben az ellenzéki politikus sem vitatta, hogy a személyes adatok – lakcím, magántelefonszám – jogszerűen takarhatók ki az önéletrajzokból, azonban szerinte annak többi tartalma olyan információ, amely a közfeladat ellátásával szoros kapcsolatban áll: azt lehet megtudni belőlük, hogy a köztisztviselő milyen végzettség, szaktudás és szakmai előmenetel alapján tölt be milyen pozíciót.
Ám a napokban a Fővárosi Ítélőtábla megváltoztatta az elsőfokú döntést, és úgy rendelkezett, hogy 15 napon belül a külügyi tárcának ki kell adnia a kért adatokat. Az Origo azonban a külügyi tárcától megtudta: nem fogják kiadni az életrajzokat. A minisztérium a jogerős döntés ellen felülvizsgálati kérelemmel fordul a Kúriához, kérve azt is, hogy a Kúria függessze fel a másodfokú bíróság döntésének végrehajtását.
A tárca azzal érvel, hogy a felperes által is elismert személyes adatok kitakarására a minisztérium nem kötelezhető. Arra hivatkoznak, hogy az adatvédelmi hatóság és az Alkotmánybíróság szerint sem kötelezhetők „új adat előállítására”, vagyis arra, hogy több száz dokumentumból kihúzzák a személyes adatokat. Bíznak abban, hogy döntésével a Kúria visszatér az elsőfokú ítélethez.
A kormány még azelőtt lecserélte a nagykövetek csaknem harmadát, hogy az EU-biztosnak kinevezett Navracsics Tibor helyét elfoglalta volna Szijjártó Péter a külügyminiszteri székben. A minisztercsere után pedig további legalább két tucat állomáshelyen volt még személycsere a nagyköveti poszton. Schmitt Pál unokaöccsét, Magyarország sanghaji főkonzulját például hazarendelték, a volt sajtófőnökét viszont kinevezték Jakartába. A külügyi bizottság volt elnökének testvérét Moszkvába küldték, Orbán Viktor biztonságpolitikai tanácsadóját pedig Washingtonba – neki például most is nyilvános az életrajza.
