A jelentős közfelháborodás és médiavisszhang ellenére tegnap alig akadt olyan, a kormánypártokhoz köthető értelmiségi, aki állást foglalt volna lapunknak az Nemzeti Választási Irodánál (NVI) történtek kapcsán. Meglepő módon sokan még késő délután is azt állították, egyáltalán nem hallottak az esetről, vagyis arról, hogy kigyúrt, kopasz alakok akadályozták az MSZP-t a boltok vasárnapi zárva tartására vonatkozó népszavazási kérdésének elsőként történő benyújtásában.
Információhiányban szenvedett többek között Vizi E. Szilveszter. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) volt elnöke a munkatársán keresztül azt üzente lapunknak, pillanatnyilag annyira lefoglalja a kutatás, hogy ilyesmivel nem foglalkozik. MTA-elnök utódja, Pálinkás József szinte szó szerint ugyanerre hivatkozott: állítása szerint reggel óta pályázatokat vizsgál, és ezért nem is hallott az esetről. A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal jelenlegi elnöke hozzátette: ugyan nincs illegalitásban, de nem lenne szerencsés, ha kormánytisztviselőként napi politikai ügyeket kommentálna.
Jókai Anna író sem hallott az NVI előtt történtekről, amikor felhívtuk. Éppen ezért nyilatkozni sem szeretett volna az ügyben, bár azt megjegyezte, nem érti, hogy miért kell erőltetni ezt a népszavazást. Pozsgay Imre volt MSZMP-s államminiszter szintén arról számolt be, hogy lapunktól értesült az atrocitásról. Véleménye szerint a népszavazási törvényben biztosítani kell minden állampolgárnak a jogot, hogy a referendum intézményéhez hozzáférhessen, pártállástól függetlenül. Az NVI Alkotmány utcai központjánál történtekről úgy fogalmazott, „ezek tőlem idegenek”, ahogy szerinte a demokráciától is azok.
„Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez az erőszak alkalmazása a jog ellen”
– mondta a rendszerváltás után először az MSZP-hez, majd az MDF-hez, aztán 2005-től a Fideszhez kötődő politikus. Papp Lajos szívsebészt is kerestük, aki lapunknak úgy fogalmazott, hogy ő azért nem foglalkozik már régóta a politikával, mert az „meghülyíti az embereket”, és „felhevült erőszakhoz” vezet, ő pedig inkább „lelki, szellemi fizikai értelemben is” a békességre törekszik. Elmondása szerint annyira nem szereti a „főleg pénzért dolgozó verőlegényeket”, hogy a mindennapi életben is igyekszik elkerülni őket, amennyire csak lehet. „A fizikai atrocitást semmiféle formában nem fogadom el” – mondta megkeresésünkre a professzor.