Szaporodnak a műhibaperek

Több a műhiba a kórházak elavult eszközei és a túlterhelt orvosok miatt. A kártérítés olykor nevetséges.

Várandós tanárnő érkezett egy dél-magyarországi, kisvárosi kórház ügyeletére, nagyon rosszul érezte magát. Nem volt az intézményben szülész-nőgyógyász, ezért egy másik városból kellett áthívni az ügyeletest. Ám az orvos csak három óra múlva tudta elvégezni a császármetszést, melybe az anya végül belehalt. A nő titkolta, ki a gyermeke apja, egyedülálló szülőként akarta felnevelni a kicsit. Most a tanárnő idős szülei nevelik a gyermeket, akik emiatt négy éve, lányuk halálakor hazaköltöztek Németországból. Az ügyeletet vezető orvost felmentették, ám a gyermeknek három év után, tavaly 6 millió forint kártérítést ítéltek meg édesanyja elvesztése miatt.

Sajnos távolról sem ez az egyetlen ilyen tragikus eset hazánkban, mondta a Magyar Nemzetnek Ábrahám László műhibaperekre szakosodott ügyvéd. Egy kétéves gyermekkel előfordult például, hogy az egyik gyermekkórházban – azért, hogy ne kelljen állandóan szurkálni – branült akartak a lábába ültetni. Azonban a nővéreknek nem sikerült megtalálni az eret, és összevissza szurkálták a kicsit. Annyira tönkretették, szinte szétkaszabolták az ereket – idézte fel az ügyvéd –, hogy hamarosan elkezdett lilulni a lába, majd le is kellett vágni. A bíróság azonban ebben az esetben nem állapította meg a kártérítési felelősséget, mivel szerintük egyébként is rossz volt az erek állapota, nem emberi hiba történt. Egy másik esetben – ekkor egy négyéves kisgyermek halt meg, aki négy hónapig nem tért magához az altatásból egy mandulaműtét után – ugyan kaptak kártérítést a szülők, a büntetőeljárást ugyanakkor megszüntették, mivel a bíróság szerint nem tudták megállapítani az emberi felelősséget.

– Felháborító eset volt az is, amikor egy nő azért jelentkezett vizsgálatra egy kisvárosi szakrendelőben, mert egy csomót talált a mellében. A nőgyógyász kijelentette, hogy nincs nőgyógyászati jellegű problémája, és egy sebészhez irányította tovább, aki annyit mondott, nem daganat, csupán egy vakarásos sérülés. Miután fertőtlenítővel kezelte a területet, hazaküldte a nőt. A leleten szerepelt, hogy „kontroll p. e.”. Mire a beteg eljutott egy kórházba, már annyira súlyos volt az állapota, hogy le kellett vágni a mellét, majd kemoterápiát kapott – idézte fel az esetet Ábrahám László. A Buda Környéki Bíróság végül első fokon megállapította, hogy az orvos nem végezte el a megfelelő vizsgálatokat, ultrahangot sem használt, és 5 millió forint kártérítést ítéltek meg az asszonynak. Ám másodfokon már más döntés született. A nő egy fillért sem kapott, mert a kórház azzal érvelt: a „kontroll p. e.” azt jelenti, panasz esetén, a nő pedig nem ment vissza a szakrendelőbe, így ő maga felelős az állapotáért. A csontáttétek után nem tudni, meddig tud küzdeni igazáért a súlyos beteg asszony. Beszélgetésünk során az ügyvéd felidézte azt a pécsi esetet is, mikor egy fiú vakbélműtétbe halt bele, az orvosok pedig végül akkora büntetést kaptak, mint ami egy áruházi lopásért jár: próbára bocsátást ítélt meg a bíró.

– A példákból is látszik, gyakran előfordul, hogy elmarad a szigorú felelősségre vonás, a szakértők egy részének ugyanis nem az a céljuk, hogy börtönbe juttassák a kollégáikat. Ha lehet, inkább kimondják, hogy nincs ok-okozati összefüggés a halál és a mulasztás között, vagy azt hangsúlyozzák, hogy a betegsége miatt a páciens egyébként is elhunyt volna – mondta az ügyvéd. Ábrahám László szerint ráadásul a bírók többsége szakértők véleményére támaszkodik, a tárgyalás kimenetele az ő véleményüktől függ. Felidézett egy tanulmányt is, mely szerint egy neves igazságügyi szakértő, volt rendőrorvos azt nyilatkozta: ők nem követhetnek el hibát, mert különleges a szakértelmük. Az ügyvéd szerint gyakran eszközhiány okozza a bajt, és az állandóan túlórázó, agyonterhelt orvosok helyzete sem segíti a betegellátást.

– Van olyan kórház, melynek nincs felelősségbiztosítása, pedig elvileg enélkül nem is működhetnének. A praxisomban két olyan intézménnyel is találkoztam, ahol így a kórháznak magának kellett kigazdálkodnia a büntetés összegét – tudtuk meg az ügyvédtől. De nem csak a büntetőügyekben, a kártérítési pereknél is halványan fog a ceruza, az ügyvéd szerint a haláleset nem áll összhangban a kiszabott kártérítés mértékével. A fővárosban szerinte kicsit magasabbak a büntetések, mint vidéken, de még ott sem arányosak.

– Egy édesanya halála ügyében, aki elvérzett, mert nem volt megfelelő vérutánpótlás, végül öt év után döntött a bíróság a hat árva gyerek kártérítéséről. Első fokon közülük két kiskorú gyermek csupán ötszázezer forintot kapott azért, mert elvesztették édesanyjukat. Ez megalázóan kevés – közölte Ábrahám László. A több évig tartó pereskedés sem ritka: egy pár, akinek gyermeke születésekor oxigénhiányos állapotba került, és maradandó károsodást szenvedett, hat évig pereskedett. Nekik 46 millió forintot ítélt meg a bíróság, de ez még csak első fok, másodfokon ez a töredékére csökkenhet.

Az egyre több műhibapert többek között az okozza, hogy a kórházak nagy részében nem teljesülnek még a minimumfeltételek sem, nincsenek megfelelő képalkotó berendezések, és a személyi feltételek sincsenek biztosítva – mondta Ábrahám László. Megemlítette az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) belső vizsgálatát is, amelyet a sajtó szellőztetett meg: a Népszabadság cikke szerint a jelentésből kiderül, hogy az intézmények több mint felében nincsenek megfelelő feltételek az ellátáshoz, a kórházak több mint 70 százalékában nincs kellő számú szakorvos, illetve szakdolgozó. A lap szerint az ÁNTSZ a kötelezettsége ellenére évekkel ezelőtt felhagyott a feltételek ellenőrzésével.

Lapunk megkeresésére a hatóság cáfolta a vizsgálat eredményeit: mint írták, nem állapítottak meg a fekvőbeteg-ellátó osztályokkal kapcsolatban a sajtóhírekben szereplő adatokat. – Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal valóban végzett egy felmérést, az eredmények elemzése, értékelése azonban még folyamatban van – írták.