Kifelé a buborékból, fiatalok!

Liberális gondolkodók szerint sem jó, ha a fiatalok nem kívánnak találkozni ellentétes véleményekkel.

Nem voltak elragadtatva azok sem, akik deklaráltan liberális szervezetekben fordultak meg. A Magyar Liberális Párt (Liberálisok) ügyvivője, Bősz Anett arról beszélt lapunknak: azt jogos elvárásnak tartja, hogy a felek minden értelemben legyenek egymással szemben korrektek, ebbe pedig beletartozik a politikai korrektség is. „De az én olvasatomban az nem követendő viselkedés, hogy valaki üvöltözik a másikkal, hogy tűnjön el (mert nem egyezik kettejük véleménye), és arra hivatkozik, hogy a politikai korrektség mindenkitől elvárt kötelesség.” A politikus szerint az egy bizonyos csoportba tartozók olyan közeget teremtenének maguk köré a jelek szerint, ahol nem kell a sajátjukkal ellentétes véleménnyel találkozniuk. Ezzel viszont szerinte a vita intézményét és a konszenzuskeresést is ellehetetlenítik. Távol áll a liberális értékrendtől, ha ordítva akarunk távol tartani magunktól egyébként békés embereket – szögezte le Bősz Anett.

A Liberális Fiatalok Egyesületének (LiFE) korábbi elnökségi tagja, Mihalovits Ervin is bár alapvetően valós problémának tartotta a mindennapos indirekt megkülönböztetést, sztereotipizálást vagy ártatlannak szánt viccelődést, de a tiltást elfogadhatatlannak véli, még akár Adolf Hitler Mein Kampfja esetében is. Mivel így elnyomni próbálnak egy olyan gondolatot, ami ettől még nem szűnik meg, sőt, erősebben tör majd elő a vita és az ellenérvek hiányában. „Bárminek a megkérdőjelezése vagy kimondása nélkül a klasszikus szabadságjogok előtti időkben találjuk magunkat” – fogalmazott.

„Szinte zárt, önálló közösségekként, mini-valóságokként”

Alapvetően fontosnak tartja a kiállások mögött megbújó értékeket, de az erőszakosságot elítéli a Republikon Intézet programkoordinátora, Csaba Réka is. Mint mondta, az amerikai társadalom magyar szemmel egészen szokatlanul sokszínű, ezért volt szükség azokra a normákra, szokásokra, amelyek a nagyon különböző származású, kultúrájú, vallású emberek együttélését megkönnyítik. Ilyen volt a politikai korrektség is. Ezen túl az amerikai egyetemeken, akadémiai életben nagyon más a társadalmi valóság, mint Magyarországon, és az általunk ismerthez képest szinte zárt, önálló közösségekként, mini-valóságokként léteznek. Itt erős szociális érzékenységgel rendelkeznek a hallgatók, tisztában vannak kiváltságaikkal, és aggódva figyelik a nők elleni erőszakot, a feketékkel, bevándorlókkal szembeni nyílt diszkriminációt.

Azonban az emberi méltóság és a kiszolgáltatott csoporthoz tartozók védelmén túlmutató, a hátrányok legyőzését, a társadalmi fejlődést ambicionáló politikai korrektség mára olyan elvárásrendszerré vált, amelyről nehéz meghatározni, hogy mit is tartalmaz. Csaba Réka szerint a biztonságos terek és a traumát felidéző tartalmakra való előzetes figyelmeztetés (trigger warning) is sok esetben nehezen definiálhatóak, és olykor a szólásszabadság korlátozását vagy kiváltságokként azonosított tulajdonságokkal rendelkezők kizárását is jelentik (ilyen tulajdonság lehet akár egyszerűen az is, ha valaki fiatal, fehér férfi – a szerk.). Bár szerinte nem általában ez a néhány komoly publicitást kapó esemény határozza meg a közbeszédet. Mindenesetre, mint mondta, „ezek az eszközök hasznosak lehetnek, amennyiben az ember önként vállalja őket egy olyan közösségben, amelyben ez a választott norma, például egy egyetemi csoportban, szervezetben, online közösségben. Azonban az egész társadalomra vonatkozó normává tenni és másokra rákényszeríteni ellentétes a szólásszabadsággal, és a viták helyett az ellenségeskedést erősíti”.

A Bristolban kutató, korábban a HVG.hu-n és a Kettős Mércén is publikáló Tóth Csaba Tibor úgy látta: mindez „miközben elég jól beazonosítja a társadalmi elnyomás különböző módozatait faj, társadalmi szexualitás, stb. mentén, aközben éppen a kritika kizárásával, a szektásodással megakadályozza, hogy az ebben aktív diákok konkrétan politikával foglalkozzanak, tehát egyfajta szelepként működik, ahol a környezetedben fellelhető problémákkal szembeni radikális fellépés áll a fókuszban." Tóth szerint inkább egy újfajta közéleti hozzáállásról van szó, amit még nehéz besorolni bármelyik nagy oldal mellé. Mint mondta, ő Angliában mást tapasztalt a politikai kultúra európaibb jellege miatt: „miközben a társadalmi igazságosságnak ezek a radikális kérdései előjöttek, a diákmozgalom hagyományosan szocialista-marxista-anarchista keretek között működik, és a safe space kultúra helyett a politikai aktivizmus éledezik."

Tóth szerint Magyarországon csak nagyon szűk keretek között képzelhető el hasonló mozgalom, mivel „a magyar fiatalok nagy része konzervatívabb és nacionalistább, mint a szüleik, és 2006 után az egyetemi aktivizmus, mindennapos »lázadás« is inkább a szélsőjobb felé tolta a fiatalok nagy részét. A baloldali hallgatói mozgalmak követelései megmaradnak inkább a hagyományos liberalizmus, esetenként a szociáldemokrácia talaján."