„Nullára kell csökkenteni a civilek állami támogatását”

A civil szervezeteket sürgették politikai elemzők csütörtökön, hogy ne ódzkodjanak kapcsolatot létesíteni pártokkal is.

Létezik-e Magyarországon civil hatalom, és kell-e politizálniuk, keresniük pártpolitikussal a kapcsolatot a civil szféra szereplőinek – ezekre a kérdésekre keresték a választ baloldali és liberális politikai elemzők a Progress Alapítvány, valamint a Republikon Intézet csütörtöki, budapesti rendezvényén. A megosztó téma sorra szülte is a sarkos válaszokat: szinte minden második meghívott azzal kezdte felszólalását, hogy provokatív lesz, majd ennek megfelelően adott egyértelmű, némileg talán leegyszerűsített választ egy bonyolultabb kérdésre. Nem lehet megkerülni ugyanis: a rendezvényen elsősorban a baloldali és liberális preferenciákkal rendelkező, a kormánnyal általánosságban elégedetlen civileket vizsgálták, róluk beszéltek a civil társadalomként, és a radikáljobbosokat, a kormánypárthoz húzókat, valamint a csupán egy-egy kisebb, szakmai/szakpolitikai kérdésben megnyilvánulókat kevésbé vizsgálták. Kérdéses így, mennyire tekinthető általános jellegűnek a civil szféráról és annak állami megsegítéséről alkotott balos vagy libertárius vélemény, és hogy tényleg érdemes-e mondjuk csupán két nagy tömböt vizsgálni az adott kérdéskörben.

Fentiekről a Republikon Intézet kutatója, Mikecz Dániel adott számot: mint mondta, olyan civileket vizsgáltak, akik politikai konfliktusokban vettek részt, és a 2014-es választás, illetve tavaly március 15. között tüntettek. (Szakpolitikai demonstrációkat tehát nem néztek.) Nem volt könnyű dolguk, mert sokszor csak egy-egy Facebook-csoportot találtak, aminek eltűnt a gazdája is, de azt azért megállapították, hogy két nagy tömbről van szó. Ezek egyike, amelyik a '14 őszi, feltett tenyeres tüntetés mögött is állt (Krétakör, Humán Platform, Kettős Mérce), míg a másik a netadós demonstrációkat szervezte. (Azt Mikecz is elismerte, hogy átfedések nyilván vannak.) Vizsgálták, a különböző körök hogyan viszonyulnak a pártokhoz, ezért kérdéseket tettek fel nekik, majd megállapították, hogy főként az Együttel és a PM-mel, a legkevésbé pedig a Jobbikkal tartják elképzelhetőnek az együttműködést. (Ez persze baloldali, illetve liberális tüntetésszervezők esetében nem is lehet meglepő.) A többség azért megerősítette, hogy volt már politikus a rendezvényükön, de azt már jóval kevesebben mondták, hogy fel is szólalt ott, azt pedig pláne, hogy együttműködtek a szervezésben. Mikecz megállapította továbbá, hogy úgy vélik, az állami támogatás ellenére lehet függetlenül működni, „nem gondolják, hogy le kell válni az államról”. Hajlamosak a neokorporatív megoldásokra, valamint inkább vélik úgy, hogy nem a tényleges állampolgári részvételt, támogatottságot (önkéntesek, tagok számát stb.) kell nézni, hanem a szakmai hozzáértést, múltbeli teljesítményt. A politikai szerepvállalást lehetségesnek tartották, de inkább nem pártpolitikai színekben.

Az egyik fő vitatéma az volt, hogy mennyire érdemes a civileknek közel menniük a politikusokhoz, szükséges-e kijelenteniük, hogy igen, ők politizálnak. Bevezető előadásában az MTA TK PTI tudományos segédmunkatársa, Böcskei Balázs egyértelműen fogalmazott: épp a civilek próbálnak elugrani, hogy ők nem a hatalomra törnek, és kicsit lebegő álláspontot képviselnek ezzel. Azzal viszont a Dinamó blog szerkesztője egyet is értett, hogy a politikaiosztály-ellenesség megalapozott volt annak „agresszív gyarmatosító természete miatt”. Böcskei idézte Gyurcsány Ferencet is, aki 2011 végén azt írta Az antipolitika populizmusa című Facebook-posztjában: „szellemesnek hitt szóképekkel küldtök el bennünket felmenőink nekem több mint frivolnak tűnő közelségébe. Trendi utálni mindenkit. Nagyfiút (nagylányt) játszani, aki utálja a politikát.” Böcskei szerint az antipolitika homogén politikai osztályban gondolkozik, és olyan megnyilvánulásai vannak, minthogy politikusok jelvény nélkül menjenek tüntetni, illetve hogy ciki egy MSZP-s demonstráción részt venni.

Az ELTE ÁJK tanársegéde, Antal Attila szerint viszont nagyon is elkezdtek politizálni a civilek, Orbán Viktorék pedig ettől ijedtek meg, ugyanis korábbi állításukkal szemben nem a politikát élesztették újjá, hanem depolitizálni igyekeztek a saját táboron túl mindenkit. Szerinte a Fidesz mindig akkor ijedt meg, ha politikával találkozott, például a netadós tüntetéseknél vagy a pedagógustiltakozásoknál. A Policy Solutions kutatási igazgatója, Bíró-Nagy András viszont megint csak a civileket bírálta: szerinte az antiestablishment-attitűd, ami „tiszta civileket állít szembe a romlott politikusokkal, tankönyvi példája a populizmusnak”. A Republikon programvezetője, Csaba Réka viszont megint csak megértőbb volt a civilekkel: szerinte a rendszerváltás után elképesztően nagy várakozások voltak mindenkiben, ezeket viszont az aktuálisan létező politikai pártok cáfolták meg.

A HVG libertárius munkatársa, Seres László Böcskeivel helyezkedett azonos álláspontra: szerinte „civil giccs”, amit látunk: próbálnak a hatalom ellenőreként tevékenykedni, az emberek nevében tanácsokat adni, csak kérdéses, ezt milyen felhatalmazással teszik. A Kapitalizmus blog szerkesztője szerint nem a szabadság kis köreiről, hanem önképző körökről van szó. Mint mondta, a civilek álláspontjuk szerint valamiféle altruista szerepet töltenek be, miközben valójában azért csinálják, amit, mert ezt akarják csinálni. Mindez szerinte rengeteg közhaszonnal jár, de nem altruizmusról van szó, a civil szféra állami támogatását pedig nullára kell csökkenteni. Éljen mindenki a piacból, ott van a fundraising, nem az államtól kell függeni.

Itt vita is támadt, Antal Attila ugyanis feltette a kérdést: ha a Civil Összefogás Fórumot és a kormányközeli kezdeményezéseket nem tekintjük civileknek, megfelel-e Seresnek az a fideszes politika, hogy az állam ad a civileknek pénzt? Az újságíró válaszában elmondta, ha így lenne, támogatná, de szerinte hiteltelen lenne a hatalom részéről, mivel „közismerten irdatlan pénzeket költenek elmebeteg dolgokra”.

A rendezvény másik fő kérdése volt, hogy létezik-e civil hatalom, tudnak-e valós befolyással lenni a civil szféra szereplői. Böcskei felsorolással indított: a médiatörvényt nem tudták megakadályozni, de mégis jelentős viták alakultak ki, Milla már nincs, de számos politikai szervezetbe beépült, netadó nincs, de „Kishantost mégis beszántották”, és hiába skandálták, hogy „az alkotmány nem játék”, azt mégis számtalanszor módosították. Szerinte az antipolitika mellett egyébként egy másik kivonulási stratégia az elitjelleg: ez „algoritmuspolitika”, „lájkolunk, nem kukákat borogatunk”. Mint mondta, Gagyi Ágnes szerint az osztályvakság képviselőiről van szó, akik magasan képzett középosztálybeliek, egy aktivista élcsoport, akik úgy politizálnak, hogy elszínezik Facebookon a profilképüket.

A civil hatalom egyre kevésbé erős, a finanszírozás lehetőségei szűkültek – ezt már Bíró-Nagy mondta, aki szerint a társadalomnak vannak még időnként olyan önvédelmi mechanizmusai, amik rúgnak egyet-egyet. Csaba Réka viszont úgy látta, „van erő a civilségben”, és ott vannak például a feministák, akik sokat elértek.

Seres szerint Magyarországon viszont nem alakult ki ethosza a civil létnek. Mint mondta, egyéni jogok, magántulajdon és joguralom garantálása kellene a civil szférához, az államot és a civil szférát pedig teljesen szét kell választani. Serest, mint mondta, bosszantja a civilek nonprofit morálja, az, hogy morálisan többnek érzik magukat amiatt, hogy civilek.

A republikonos Tóth Csaba moderálta beszélgetésen több közéleti szereplő is megjelent egyébként: itt volt Tóth Zoltán, Horváth András, Kende Péter és Bősz Anett is a Liberálisoktól. Kende a végén szót is kért, és arról beszélt: nem a Fidesz-uralomról van szó, hanem arról, hogy a magyar társadalom alapvetően politikaellenes. Szerinte ezt a rendszerváltás előtti hatalom okozta, „ami tényleg szörnyeteg volt”, és sokan úgy vélik, hogy a politika ez a szörnyeteg. Pedig amikor valamit gondolnak arról, amit a hatalom vagy ellenfele művel, maguk is politizálnak – jelentette ki.