Kórházak: pénz vagy ellenőrzés?

Hiábavaló az éves adósságkonszolidáció, amíg nincsenek megoldva az állandó problémák.

Ismét fellángolt a vita a kancellária-rendszer bevezetésével és hatékonyságával kapcsolatban. Bodnár Attila, a fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház főigazgatója a Magyar Nemzetnek azt mondta, a kancellária-rendszer a felsőoktatásban bevált, ezért került szóba, hogy az egészségügyi ellátórendszerben is hatékonyan működhetne. Ugyanakkor szerinte fenntartásokkal kellene kezelni, hogy tíz kancellár megoldaná a gazdasági problémákat. A kórházak döntő többségében ugyanis jól képzett, megfelelő közgazdasági tudással rendelkező főigazgató dolgozik. A szakember mindezt arra reagálva mondta, hogy az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ) az egészségügyi intézmények helyzetéről készített, friss összefoglalójából kiderül: az egészségügy szakmai reformja csak akkor lehet sikeres, ha a kormányzat előbb rendet tesz az intézmények gazdálkodásában.

Ahogy arról korábban lapunk is beszámolt: a tervezett kancellária-rendszer lényege, hogy nyolc-tíz kórház gazdasági irányításáért és a lépések összehangolásáért felelne egy kancellár, míg a szakmai munka irányítása továbbra is az intézmények igazgatóinak feladata maradna.

Az ÁSZ úgy véli: súlyos, majdhogynem rendszerszintű gazdálkodási hiányosságok jellemezték az egészségügy elmúlt éveit, a legtöbb kórházban közbeszerzési anomáliákra derült fény – idézte a jelentést a Magyar Idők. Bodnár Attila azonban hangsúlyozta: az ÁSZ csupán néhány kórház esetében tárt fel közbeszerzési szabálytalanságokat, ám ebből nem szabadna általánosítani, hiszen nem vizsgálták az összes intézményt, kizárólag csak egyedi esetekről lehet beszélni.

Az ÁSZ összefoglalójában egy 2012-es vizsgálatot is visszaidéz, amelyben húsz kórház pénzügyeit tekintették át. Akkor kiderült: hiábavaló volt az állami adósságkonszolidáció, a pénzügyi hiány okát és újratermelődését ugyanis nem szüntették meg. A kórházak kötelezettségállománya 2012 közepén annak ellenére megközelítette a százmilliárd forintot, hogy 2010-ben és 2011-ben 55 milliárd forint rendkívüli költségvetési támogatást folyósított az állam.

Erre már a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke reagált lapunknak. Éger István elmondta: amíg meg nem szüntetik a veszteség okát, vagyis az alulfinanszírozottságot, addig az állandóan újratermelődik. Szerinte a közbeszerzésekkel is komoly problémák vannak; gyakori, hogy egy-egy eszközt magasabb áron tud megvásárolni a kórház, mint egyébként lehetne, mert nem megfelelő a szabályozás. – Sok beszállító eleve drágábban hozza be Magyarországra a termékét, például egy MR-készüléket, mint amennyiért Bécsben meg lehetne vásárolni. A kórháznak pedig nincs lehetősége arra, hogy onnan szerezze be az eszközöket, ahol olcsóbbak – mondta Éger István.

A MOK elnöke kitért arra is: várható, hogy több konfliktus is lesz a kancellárok és a kórházigazgatók között, hiszen míg a kancellár célja, hogy a jelenlegi források mellett biztosítsa a kórház működőképességét, és betartassa a pénzügyi korlátokat, addig az igazgató számára a biztonságos betegellátás az elsődleges.

Velkey György, a Magyar Kórházszövetség korábbi elnöke nemrégiben arról beszélt a Magyar Nemzetnek: a jelenlegi finanszírozási szint mellett az intézményekben nem tudják az elvárható ellátást nyújtani a betegeknek, mert kevés a pénzük a munkaerőre, gyógyszerre, eszközökre. A kancellárok jelenléte pedig nem oldja meg ezt a problémát. Szerinte ők az ellátás hatékonyságát felügyelhetik, ami helyes. Ha azonban az adósságállomány képződését mindenáron megakadályozzák, az további színvonaleséshez vezet.

Azzal kapcsolatban, hogy mitől működhetne jobban és gazdaságosabban az egészségügy rendszere, lapunknak több szakember is úgy nyilatkozott: túl sok a kórház az országban, ami indokolatlanul széttagolja az erőforrásokat. A betegek számára valójában előnyösebb volna, ha a kisebb kórházakat megszüntetnék a jelenlegi formájukban, és egynapos sebészet keretei között, valamint a szakrendelőkben látnák el a pácienseket. Így a nagyobb intézményekben több orvos és nővér tudna dolgozni. A változás egyik gátja azonban épp a hálapénz, amelynek mértéke nemcsak a tudáshoz, hanem a státushoz is kötődik.