Kórházak: pénz vagy ellenőrzés?

Hiábavaló az éves adósságkonszolidáció, amíg nincsenek megoldva az állandó problémák.

Erre már a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke reagált lapunknak. Éger István elmondta: amíg meg nem szüntetik a veszteség okát, vagyis az alulfinanszírozottságot, addig az állandóan újratermelődik. Szerinte a közbeszerzésekkel is komoly problémák vannak; gyakori, hogy egy-egy eszközt magasabb áron tud megvásárolni a kórház, mint egyébként lehetne, mert nem megfelelő a szabályozás. – Sok beszállító eleve drágábban hozza be Magyarországra a termékét, például egy MR-készüléket, mint amennyiért Bécsben meg lehetne vásárolni. A kórháznak pedig nincs lehetősége arra, hogy onnan szerezze be az eszközöket, ahol olcsóbbak – mondta Éger István.

A MOK elnöke kitért arra is: várható, hogy több konfliktus is lesz a kancellárok és a kórházigazgatók között, hiszen míg a kancellár célja, hogy a jelenlegi források mellett biztosítsa a kórház működőképességét, és betartassa a pénzügyi korlátokat, addig az igazgató számára a biztonságos betegellátás az elsődleges.

Velkey György, a Magyar Kórházszövetség korábbi elnöke nemrégiben arról beszélt a Magyar Nemzetnek: a jelenlegi finanszírozási szint mellett az intézményekben nem tudják az elvárható ellátást nyújtani a betegeknek, mert kevés a pénzük a munkaerőre, gyógyszerre, eszközökre. A kancellárok jelenléte pedig nem oldja meg ezt a problémát. Szerinte ők az ellátás hatékonyságát felügyelhetik, ami helyes. Ha azonban az adósságállomány képződését mindenáron megakadályozzák, az további színvonaleséshez vezet.

Azzal kapcsolatban, hogy mitől működhetne jobban és gazdaságosabban az egészségügy rendszere, lapunknak több szakember is úgy nyilatkozott: túl sok a kórház az országban, ami indokolatlanul széttagolja az erőforrásokat. A betegek számára valójában előnyösebb volna, ha a kisebb kórházakat megszüntetnék a jelenlegi formájukban, és egynapos sebészet keretei között, valamint a szakrendelőkben látnák el a pácienseket. Így a nagyobb intézményekben több orvos és nővér tudna dolgozni. A változás egyik gátja azonban épp a hálapénz, amelynek mértéke nemcsak a tudáshoz, hanem a státushoz is kötődik.