Széll Kálmán tér: egy nagy járda 5 milliárdért?

Tarlós jó hibakeresést kívánt a kötözködőknek.

Szabadai Viktor alig egy órával Tarlós térátadó sajtótájékoztatója elé szervezte a sajátját a Széll Kálmán térre, aminek így szinte performanszjelleget adott, hogy a háttérben közben a főváros sajtósai éppen a főpolgármester úr számára hordták a díszletet és a pulpitust.

A Liberálisok politikusa mindenesetre hét és fél percben elsorolta kritikáit a tér felújítása és a fonódó villamosok kapcsán: a Moszkva tér felújítását a 2010-es eredeti tervek szerint 3 milliárd forintból kellett volna megvalósítani, és ebbe belefért volna a fogaskerekű vasút bevezetése is, ami tényleg nagyot dobott volna a környék közlekedésén. Ehhez képest a BKK és a főváros huzakodása miatt öt évet kellett várni, hogy maga a felújítás egyáltalán megkezdődhessen – ami ráadásul úgy lett 70 százalékkal, 2,3 milliárd forinttal drágább a tervezettnél, hogy nemcsak időben csúszott sokat, de még a fogaskerekű-projekt is kimaradt belőle.

Így a tér felújítása nem más, mint egy valódi fejlesztések nélküli ráncfelvarrás, Tarlós István főpolgármester pedig

gyakorlatilag egy óriási járdát építtetett ide valódi fejlesztés nélkül,

Szabadai a fonódóvillamos-projekt kapcsán a Szabadság híd renoválásának is nekiment, amelyet

az életveszélyes állapotú Petőfi híd és Lánchíd felújítását megelőzően kezdtek el most felújítani

– a lezárással így a fél fonódó villamospálya is használhatatlan lesz, nem sokkal az átadása után.

Azt tessék megmondani, mikor lesz itt fogas? Amikor a Balatonból kifogom, mi? – jött oda a sajtósokhoz egy idős úr Tarlós sajtótájékoztatója előtt. Ő, mint elmondta, a fogaskerekű végállomásán lakik, és csalódott, hogy ez a fejlesztés végül csak ígéret maradt.

Summa summarum, mindezt fonódóstul-fogaskerekűstül együtt sokkal többe fog kerülni kijavítani, mintha eleve eszerint készült volna el – mondta az MNO-nak Szabadai, aki szerint mindez azért történt így, mert stratégiai tervezés nélkül, az EU-s pénzre apellálva akar a városvezetés valami eredményt gyorsan felmutatni.

„Olyan pártokat is tisztelek, akik a nulla százalékról az egy százalékra próbálják magukat felküzdeni, de róluk tudni kell, hogy furcsa dolgokat szoktak mondani” – így reagált Tarlós az MNO-nak, amikor a liberális politikus kritikáival szembesítettük.

Mindig van mibe belekötni, ebben iskoláskoromban én is nagyon jó voltam

– mondta a sajtótájékoztatón a főpolgármester, aki igazán elemében volt: repült pár szelíd koki a párttársaknak, és némi önkritika is belefért.

Tarlós kiállt a tér 2012-es átnevezése mellett: felidézte, hogy a teret 1929-ben nevezték el Széll Kálmánról, és nehéz volt a háború után átszokni az idősebbeknek a Moszkva tér névre, ahogy a mostaniaknak is nehéz lesz megszokni a Széll Kálmánt, „de ahogy nagyanyáinknak is sikerült, nekik is menni fog” – mondta.

Megköszönte a fővárosiaknak a türelmet az átépítéshez, ami „végre-valahára”, 403 nap alatt elkészült – mondta, némi önkritikával utalva a csúszásra. Hozzátette:

„pedagógiai okokból” nem akartak olyasmit átadni, ami nincs még készen, amire volt már példa errefelé

– szúrt oda vélhetőleg a Várkert Bazárt többször átadó L. Simon László államtitkárnak.

Megköszönte a közreműködést többek között a BKK-nak is, amelynek vezérével, Vitézy Dáviddal korántsem volt felhőtlennek nevezhető a viszonyuk.

Később egyébként egy egy élelmes videozsurnalisztának még távozóban elmondta a Városliget kapcsán, hogy nem ellensége a projektnek, de ő „a Nyugati pályaudvar mögé képzelte”.

A főpolgármester emellett természetesen méltatta az újjáépült Széll Kálmán teret – noha két alkalommal is leszénaterezte – ahol át lehet rohanni és meg is lehet pihenni, és „a korábbi csupasz beton helyett” több mint 700 négyzetméter zöldfelület is javítja a budapestiek közérzetét. Méltatta az új ügyfélközpontot és az éjjel-nappal működő jegyautomaták nyújtotta kényelmet is. A fonódó kapcsán, amelyet „hibamentesen” akartak átadni, köszönetet mondott a három érintett kerület polgármesterének is, akiket szervezési baki miatt magára az átadóra elfelejtettek meghívni – bár, bökött oda egyet, Pokorni Zoltán valószínűleg nem sértődött meg ezen.

Ami a hibákat illeti, azokat a téren is igyekeztünk kijavítani, de persze aki akar, az így is talál olyasmit, amibe bele akar kötni – mondta, búcsúzóul azoknak, akik örömüket lelik a térben, a legjobbakat kívánta –, akik meg a hibákat keresgélik, azoknak „szerencsés keresgélést”.