Benzin robbanhatott Törökszentmiklóson

A helyiek kizártnak tartják, hogy emberölés áldozata lenne a törökszentmiklósi férfi és három gyermeke.

– Ez gettó, uram, gettó – ezt már a leégett ház hátsó szomszédja mondja lapunknak. A mezítlábas férfi feldúltan kezd mesélni. Állítja, hogy egy tévéstáb nem közölte tisztességesen azt a riportot, amelyben megszólalt. Szerinte a törökszentmiklósi polgármester cenzúráztatta, ugyanis többek között őt szidta a stábnak. Azért haragudott Markót Imrére, a település vezetőjére és úgy egyáltalán a város önkormányzatára, mert nem kezdtek semmit azzal, hogy milyen szűk itt a Nefelejcs és a vele párhuzamos Magyar utca. Kifejti ugyanis, hogy az történt, hiába jöttek gyorsan a helyszínre a tűzoltók, többször kellett ráfordulniuk a szóban forgó utcákra, majd állítólag egy nagyobb kört téve tudtak csak az égő házhoz hajtani, és megkezdeni az oltást. Szerinte ha nem így történik, a hátsó szobában alvó három gyermek életben maradhatott volna.

S. Tóth Anikó, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság sajtószóvivője érdeklődésünkre cáfolja a szomszéd állításait. Kiemeli, hogy eleve több egység – a szolnokiak és a törökszentmiklósiak – vonult ki a helyszínre, és nem panaszkodtak az épület megközelítésének nehézségei miatt.

Markót Imre polgármester kérdésünkre elismeri, hogy a szűk utcák miatt a helyiek korábban valóban panaszkodtak, ám szerinte a tragédia nem emiatt történt. Mindenesetre – teszi hozzá – mindenképpen ki fogják vizsgálni, hogy miként tudnák rendezni ezt a kérdést, megjegyezve, hogy egy ilyen településrendezési ügy nem egyszerű feladat. A jobbikos polgármester megdöbbenve értesült a tragédiáról, az önkormányzat épületére tegnap kitűzték a gyászlobogót.

A lakosok elmondása szerint sem egyszerű élni ezekben az utcákban, ahova a kukásautó sem tud behajtani, ezért egy traktorral szállítják el a szemetet. A felháborodott mezítlábas férfi szerint egy nagyobb eső után „balatoni állapotok” uralkodnak az itteni utcákban, merthogy a vízelvezetés sincs megoldva. Szavainak azzal ad nyomatékot, hogy a Nefelejcs utcai sárra és pocsolyákra mutat, amely az oltás után maradt. Majd még jó párszor elismétli, hogy „gettó ez, amivel nem törődik senki sem”.

Rácz Jánosné – aki kétháznyira lakik a berobbant háztól – szintén „a tanácsot” okolja, mert szerinte a tűzoltók gyorsan kiértek ugyan, de ő is arról számol be, hogy sokáig nem tudtak nekiállni az oltásnak. Óriási szerencsének tartja, és nagyon hálás a tűzoltóknak, amiért kihozták a gázpalackot az égő házból, mert ha az berobban, akkor az ő házuk is megsérült volna.

Így Bagi Gáborék, a tőszomszédék ingatlanja is romokban állna most. A férfi azonban így is aggódik: talán még a neonsárga mellényes polgárőröknél is határozottabban igyekszik kitessékelni a szalagkordont semmibe vevő bámészkodókat. Attól tart ugyanis, hogy éjszaka bemásznak, és ellopnak mindent, ami mozdítható. – Akkor pedig, ki tudja, lehet, hogy le is omlik majd az egész, rá a mi házunkra – mondja, majd fejét vakargatva megjegyzi, hogy nem is tudja, mikor történt utoljára hasonló haláleset Törökszentmiklóson.

– 1983. január 9-én, akkor is három gyerek halt meg, 6, 8 és 10 évesek – mondja az egyik, a kordonon belül posztoló polgárőr. Hozzáteszi, hogy azért tudja ilyen pontosan, mert a rokonai voltak az áldozatok.