Az egészségügy területén komoly lemaradásunk van az EU-15 átlagához, és a többi visegrádi országhoz képest is. A mutatóink gyengébbek, mint amilyenek a ’80-as évek végén voltak, ráadásul hazánk gazdasági fejlettségéhez képest az elvárhatónál rosszabb a népesség egészségi állapota – erről Orosz Éva, az ELTE egyetemi tanára beszélt ma délelőtt, a Tárki Társadalmi riport 2016 című kötet bemutatóján. Mint mondta, Kollányi Zsófiával írt tanulmányuk szerint ha a különböző iskolai végzettséggel rendelkezők egészségi állapotát vizsgáljuk, lényegesen nagyobb hazánkban az egyenlőtlenség, mint az EU-15 esetében.
A tanulmányból kiderült, 2014-ben a negyvenéves magyar férfiak életkilátásai 6,8 évvel voltak rövidebbek, mint az EU-15 (Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Spanyolország, Svédország és az Egyesült Királyság) országokban élő férfiakéi. Emellett pedig 2,2 évvel rövidebb a V4 országokban élőknél. Ha pedig az elmúlt ötven évet nézzük, csekély, mindössze 1,4 év a javulás a férfiak negyvenéves korban várható átlag élettartama között, mint 1960-ban.
A nők esetében sem sokkal jobb a helyzet. 2014-ben az EU-15 országok és a hazai várható élettartam átlag között 4,8 év volt a különbség. A gazdasági-társadalmi változások tehát nem eredményezték, hogy jelentősen javuljanak az emberek életkilátásai.
A szerzők az idő előtti, korai halálozást is vizsgálták. Mint kiderült, ez a szám 2003 és 2013 között jelentősen csökkent, férfiak esetében 33 százalékkal, nők esetében pedig 27 százalékkal. A helyzetünk azonban ettől függetlenül sem rózsás. Az elemzett Eurostat-adatok szerint ugyanis a kezelhető, megelőzhető halálozások tekintetében hazánk áll a legrosszabb helyen a V4-ek közül. A kezelhető halálozások esetében kizárólag azokat a halálokokat veszi figyelembe, amelyek esetében optimálisan működő ellátással és eredményes megelőzéssel elkerülhető lenne bizonyos életkor előtt a halálozás. Míg a megelőzhető halálozások azok, amelyeknél preventív eszközökkel – életmódra, társadalmi-gazdasági vagy környezeti tényezőkre irányuló intézkedésekkel – megelőzhetőek lettek volna a halálesetek. Ezek a mutatók jellemzik az egészségügyi rendszer teljesítményét és minőségét. A százezer lakosra jutó megelőzhető halálozás hazánkban 2,10, míg ez a szám Csehországban 1,51, Lengyelországban 1,48, Szlovákiában pedig 1,86. Ennél is borúsabb a kép, ha a kezelhető halálozásokat nézzük. E tekintetben ugyanis még rosszabb, 2,52 a magyar mutató, míg Csehországé 1,81, Lengyelországé 1,72, Szlovákiáé pedig 2,44.
A rossz eredményeknek egyik oka lehet, hogy nem megfelelő az ágazatra fordított közkiadások mértéke. A tanulmány szerint ugyanis az egy főre jutó magyar egészségügyi közkiadás 2013-ban mindössze az EU-15 átlag 37 százalékát érte el.
A szakértők által is gyakran emlegetett, jelentős probléma, hogy 2013-ban a GDP csupán 4,9 százalékát fordították egészségügyi közkiadásokra, miközben ez a szám 1992-ben még 6 százalék volt. Ez a trend szinte egyedülálló az EU-ban.
