A tervezet szerint a környező erdőrészeket tennék alkalmassá a földikutyák számára, és olyan ökológiai folyosókat hoznának létre, amelyekkel összekötnék a kerítés miatt kettéválasztott populáció maradék magyarországi élőhelyeit.
Arról nincsenek pontos információk, hogy a mindössze 4-500 egyedből álló fajból hány pusztult el a kerítés miatt, ugyanis a földikutyák alapvetően a föld alatt tartózkodnak, a felszínre csak a legritkább eseteben jönnek fel.
„Eddig egy elhullott állatot találtunk, de az nem bizonyított, hogy a kerítésépítés miatt pusztult el” – mondta a Magyar Nemzetnek Csorba Gábor földikutya-szakértő. Szerinte a tavaly felhúzott gyorstelepítésű drótakadály (gyoda) még nem okozott károkat, mert a levert cölöpök nem jelentettek számukra akadályt, valamint az autó- és személyforgalom sem volt jelentős. A később telepített, több méter magas határzár azonban már komoly hatással volt az élővilágra is, az építés nagyságrenddel több földmunkával járt, megjelentek a teherautók, ráadásul azóta is folyamatos a járőrözés.
A földikutyák ezt a 30 méteres sávot ennek megfelelően nem tudják már használni, így elszakadtak a szerb oldalon élő fajtársaktól. „Az elválasztás legnagyobb veszélye, hogy romlik a genetikai változatosság, nő a beltenyésztettség, ezáltal pedig például fogékonyabbak lehetnek a földikutyák a betegségekre” – mondta Csorba Gábor, aki szerint ezen segítenének azok az ökológiai folyosók, amelyek a tervezetben is szerepelnek.
A környéken főként akácosokat telepítettek a homok megkötésére, ezek erdészeti-gazdasági értéke azonban nem jelentős. Ennek megfelelően érdemes lenne ezen erdőrészeket kiváltani, amely területeket később olyan állapotba hoznának, hogy a földikutyák számára is alkalmas élőhely legyen.
Csorba Gábor szerint az élőhely szűkülése nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ott élő egyedek mind elpusztultak. Valamilyen mértékű migrációra ugyanis képesek az állatok, de „költözni” csak a földfelszínen tudnak, ahol veszélyben vannak az autók, valamint a ragadozók miatt.
