A bíró a kötvénykibocsátások kapcsán idézte a tőkepiaci szakértő véleményét, amely a cégcsoport több tagjával kapcsolatban megállapította: érdemi gazdasági tevékenységet nem végzett, se a kamat, se a tőke visszafizetésére nem volt reális esély. Egyes beszámolók adatai nem a valóságos adatokat tükrözték, folyamatos volt a pénzkivonás. Ezt S. István tagadta, védője pedig kifogásolta, hogy a pénzek útját nem követték le a nyomozás során, így nem tudni, hogy hol van.
A hiányt egyébként az extra kamatok kifizetésével indokolta, szerinte a kettő értéke fedi is egymást. Ha viszont azoktól nem kérik vissza a pénzt, akik extra kamatot kaptak, akkor nem lehet kifizetni a károsultakat.
A tárgyaláson szóba került az 1997–98-as válság miatti 400 milliós vagyonvesztés, amely a vád szerint elindította az ügyfélszámlák dézsmálását. Ezzel kapcsolatban az elsőrendű vádlott azt mondta: nagyon kínos történet, ugyanis vezető és tulajdonostársát, a másodrendű K. Lászlónét zsarolhatták meg, életveszélyes fenyegetéseket kapott, és mire az elsőrendű vádlott minderről tudomást szerzett, már megtörténtek kifizetések.
A titkosszolgálatok segítségét kellett kérnem, hogy valakit kivonjanak a forgalomból
– jegyezte meg S. István. A további bírói kérdésekre, így azzal kapcsolatban, hogy tettek-e feljelentést a zsarolás miatt, csak azt ismételgette: ez nagyon kényes téma.
Az eljárás nagy részében tagadta bűnösségét és leszögezte, hogy nem dézsmálta az ügyfélszámlákat, a cégcsoport nevében nem kötött olyan szerződést, amiről tudta, hogy nem akarja, vagy nem tudja teljesíteni. A források felhasználásáról nem rendelkezett, az ellenőrzés elmulasztása vagy akár a gazdasági sikertelenség pedig nem bűncselekmény.
A büntetőper következő tárgyalásán várhatóan folytatódik a vádlottak meghallgatása. Elsőfokú ítélet hozzávetőleg egy év múlva lehet.
