Az adventi készület hagyománya a IV. századból ered, amikor a vízkeresztkor tartandó keresztelésekre három hétig előkészültek. A következő században ez a várakozás átalakult: a keresztények már a karácsonyra, Jézus születésének ünnepére készültek az ünnep előtti hat hétben. Ez rövidült le a négy vasárnapon átívelő adventre – írták.
A hagyományos adventi koszorú – amelyet három lila és egy rózsaszín gyertya díszít – a közös karácsonyvárást segíti, amelyet nemcsak a templomban, hanem a családokban és más közösségekben is elkészítenek. A gyertyák színe szimbolikus jelentőséggel bír: a lila a bűnbánatra, a rózsaszín az örömre utal.
A legjellegzetesebb adventi liturgia a napfelkelte előtt tartott hajnali „angyali mise”, a roráté, amely a Szűzanyával való várakozás népi megnyilvánulása.
Az adventi időszakban nem díszítik virággal az oltárt a templomokban, az orgona csak az énekek kíséretére szorítkozik, a miséző pap violaszínű miseruhát ölt.
Kedvelt szokás még a keresztény családok közös szentcsalád-járása. Ennek során egy kisebb közösség tagjai vagy több család gyűlik össze hétről hétre más otthonban a Szűz Máriát, Szent Józsefet és a gyermek Jézust ábrázoló kép előtt, hogy együtt imádkozzon.
„Az adventi előkészület során a böjtölés és a bűnbánat mellett tettekben megnyilvánuló jó cselekedetekkel is készülünk az ünnepre. Ebben az időszakban még inkább figyelünk a körülöttünk élő elesettekre. A hétköznapi jótettek mellett a karitász szervezetek akcióihoz csatlakozva is segíthetünk a rászorulókon” – tették hozzá.
