Sok trauma éri a gyerekeket a bíróságokon

Nem megfelelő a polgári eljárásjogi törvény, újra és újra át kell élni a borzalmakat a bíróságokon.

Hogy a három egymásnak feszülő fontos érdeket hogyan lehetne összebékíteni, arra Bárándy Gergely sem tudott tökéletes megoldást említeni. Az eljárásjog és a gyakorlat viszont kínál alternatív eszközöket. Ilyen az úgynevezett zárt célú távközlő hálózat, azaz lényegében a videotelefon alkalmazása tárgyaláson, ennek segítségével a vádlott és a sértett úgy szembesíthető, hogy a bíró látja a sértett reakcióit, mégsem kell a feleknek egy légtérben megjelenniük.

„Az helyes, hogy egy büntetőeljárás során lehetőség szerint csak egyszer hallgassák ki a kiskorú sértettet, azt viszont lehetővé kellene tenni, hogy ekkor mindenki – bíró, ügyész, ügyvéd, vádlott – feltehesse a kérdéseit az akár más helyszínen, de azonos időpontban jelen lévő sértettnek” – mondta Bárándy Gergely. Kiemelten fontos volna – fűzte hozzá –, hogy az ilyen perekben az első fok ne hibázzon, mert a hatályon kívül helyezés miatt megismételt eljárás a végtelenségig húzhatja a jogi kálváriát, ezáltal még inkább növeli a pszichés megpróbáltatást.

Hasonlóan látja a helyzetet a polgári ügyekben a szocialista képviselő édesanyja, Bárándy Zsuzsanna, aki bíróként évekig tárgyalt családjogi ügyeket a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, mielőtt a Fővárosi Törvényszékre került volna, ma pedig ügyvédként tevékenykedik e területen. Mint lapunknak elmondta, az eljárások elhúzódása rossz hatással van az ügyben érintett gyermekekre, például ha az elhelyezésük a per tárgya.

Bárándy Zsuzsanna példaértékűnek tartja azt a német szisztémát, amelyben a közintézmények és hatóságok szoros kapcsolatban vannak egymással, ezáltal bárhol észlelik a gyermek veszélyeztetettségét, haladéktalanul jelzik egymásnak. Ha egy gyermek szülei válnak, ez azonnal védett státust teremt, amiről értesítést kap a gyámhatóság, a védőnő és az iskola vagy óvoda is, így külön figyelmet fordíthatnak rá, és ha esetleg negatív fordulatot, krízist tapasztalnak nála, haladéktalanul be tudnak avatkozni.

Magyarországon más a helyzet – emelte ki az ügyvéd –: a különböző szervek között nehézkesen jön-megy az információ, és rugalmatlan az eljárás. Az például már nagy eredmény, ha a rendőrségnél sikerül elérni, fogadják el annak a pszichológusnak a szakvéleményét, akihez a család először elvitte a feltételezhetően bántalmazott gyermeket, ahelyett hogy egy másikat rendelnének ki, aki újra meghallgatná.

A gyermekelhelyezési tárgyalások beosztásának gyakorlata sem éppen kedvező. A mostani szervezési rendben az egyes tárgyalási napok 3-4 hónapos időközökkel kerülnek kitűzésre. A volt bíró tapasztalata szerint ennyi idő alatt homályba veszhetnek az olyan nüansznyi benyomások, mint például az, hogy az egyik fél válaszadásnál vacillált; pedig ezek összessége nagyban befolyásolhatja a bíróban kialakuló összképet.

Ráadásul egy per átlagosan két-három éve alatt, amíg az elhelyezésről nincs jogerős döntés, a gyermek helyzete függő, ami bizonyosan hátrányosan érinti a kisebbeket. „A végleges rendezésig – idézett fel egy példát esetei közül Bárándy Zsuzsanna – sok szülő hajlamos a másik ellen hangolni a közös gyermeket, még ha csak a tudatalattijára hatva is: »Hogy fogsz nekem hiányozni, amíg nála leszel! De majd csak kibírjuk valahogy, igaz?« Az ilyen mondatok azt éreztetik a kicsivel, az egyik szülőjét megbántaná, ha jól érezné magát a másikkal.” A szakember szerint évekig ilyen kétpólusú családi közegben élni gyógyíthatatlan lelki sebeket okozhat a gyermeknek. Emiatt nem nevezhető gyermekbarátnak az sem – tette hozzá az ügyvéd –, ha a bontóperben személyesen hallgatják meg a két fél között őrlődő gyermeket. Egy pszichológus ellenben különböző foglalkozásokon anélkül tudja feltérképezni az anyával, illetve az apával fennálló kapcsolatot, hogy a gyermeknek pellengérre állítva véleményeznie kellene szüleit.

Bárándy Gergely (cikkünk korábbi változatában itt tévesen Bárándy Zsuzsanna szerepelt, a hibáért elnézést kérünk – a szerk.) fentiek miatt szerette volna elérni, hogy az új polgári perrendtartás már soronkívüliséget adjon a gyermekelhelyezés kérdésének, a lehető leggyorsabban lezárva; ám hiába írt levelet a kodifikációért felelős miniszteri biztosnak, javaslatát nem használták fel.