A veronai buszbalesetet túlélő gyermekek megértették, bármennyire fájdalmas is, tovább kell lépniük a történteken – mondta el Lénárt Ágota, a Testnevelési Egyetem docense, aki az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság krízisintervenciós csoportjának tagjaként tartózkodott a helyszínen. A sokkos állapot sajnos megszokott ilyenkor, Lénárt Ágotát például, mint megjegyezte, éppen a legmegrázóbb pillanatokban hívtuk fel, amikor az áldozatok szüleivel a halottak dns-azonosítását végezték a hatóságok – ilyenkor és később is létfontosságú a pszichológusok segítsége – mondta.
A legfontosabb, hogy a túlélők a tragédia után azonnal elkezdjék megemészteni az átélteket, akár egyéni, akár csoportos foglalkozáson. Mielőbb megtörténik ez, annál jobban csökkenthető a poszttraumás stressz szindróma kialakulása. Ez esetünkben már megtörtént, a gyermekekkel és a szülőkkel külön-külön beszélgettek a szakemberek. A foglalkozások során előjöttek az emlékek, és megkezdődött az elhunytak halálával kapcsolatos gyászmunka is. A csoportfoglalkozás harmadik része pedig a túlélők megküzdését segítette a lelkiismeret-furdalással amiatt, hogy ők túlélték, míg sok társuk életét vesztette a lángoló roncsban.
– Ez utóbbi sokkal fontosabb, mint gondolnánk – figyelmeztetett Lénárt Ágota, hozzátéve: a bűntudat és önvád minden ilyen baleset után megjelenik, függetlenül attól, hogy az illető mit tett. Eleve a busz épebben maradt hátsó részében jellemzően az osztály „vagányai” ülnek, de voltak például, akik útközben helyet cseréltek, és így élték túl – ezt is nagyon nehéz feldolgozni. Pláne, hogy ott van a kiszabadulásukért utolsó pillanatig ablakot törő diák, vagy a hős tornatanár példája, aki többször visszament kimenteni a bent rekedt gyerekeket. Ilyenkor azt kell a többiekkel megértetni, hogy krízishelyzetben az ember másként viselkedik mint a hétköznapokban. A busz alig három másodperc alatt lobbant lángra, ez kevés volt, hogy bárki bármit végiggondolhasson, a menekülési ösztön dominált, és ilyenkor egyáltalán nem tipikus, hogy valaki másokat próbál menteni. Így nem szabad mérlegre tenni, hogy ki tehetett volna többet társaiért – mondta Lénárt Ágota.