Gyurcsány Ferenc begyújtotta a rakétát. Ezzel a kifejezéssel ő maga élt néhány évvel ezelőtt egy vitában, nagyjából úgy fogalmazott, higgyék el neki, ha begyújtja azokat a bizonyos rakétákat, nagy tettekre és teljesítményre képes ám ő. Az, hogy a baloldal se lenyelni, se kiköpni nem tudja őt, nem új keletű jelenség, ám ezekben a napokban a Gyurcsány-pártként emlegetett Demokratikus Koalíció és az MSZP nyílt háborújáig jutottunk el.
Gyakran halljuk, hogy a 2018-ra készülő Orbán Viktor hátradőlhet és csak egy kávét kell kérnie, miközben végignézi, hogyan szalámizzák egymást az ellenzéki pártok és alakulnak nyakra-főre a mikroorganizmusok. (Értsd: jelen helyzetben legföljebb 1-2 százalékos támogatásban reménykedhető politikai tömörülések.) A helyzet ennél persze bonyolultabb.
Gyurcsány Ferenc kellően eszes ember és jó stratéga ahhoz, hogy két dologgal tisztában legyen. Azzal, hogy a Botka Lászlót maga előtt toló MSZP most már tényleg nem akar közösködni vele, lévén az erőteljes szocialista balra átot bemutató pártból száműznék a liberális elemeket és úgy számoltak, Gyurcsány többet visz, mint amennyit hozna a konyhára. A másik tényező pedig, amit a DK vezére nagyon jól érzékel, hogy a szocialistának, baloldalinak mondott táborban a Fidesz és Orbán Viktor egyre durvább szitokszó, és ha el tudja hitetni valamelyest, hogy bármely ellenzéki párt, főként az MSZP a kormánypárthoz vagy a miniszterelnökhöz közeledik, azzal elbizonytalaníthatja utóbbi bázisának egy részét.
A suttogó propaganda szerint az MSZP, legalábbis néhány prominense úgyis lepaktált a Fidesszel – erre ugyan bizonyítékot senki sem hozott, legföljebb bizonyos jelenségekből következtetnek erre, de a „nem zörög a haraszt” elv alapot ad a gyurcsányi stratégiának.
Ha nem kellek nektek – gondolhatja Gyurcsány –, akkor majd megmutatom, ki az igazi úr a háznál, ki képes igazán a baloldal vezére lenni, ki képes a tábort megszólítani, egyben tartani, csatába hívni; kinek van igazi karaktere.
Egy hét, két konkrét eset, amiből látszik, a DK nyílt színi támadásba lendült az MSZP ellen, s szinte úgy beszél a szocialistákról, mint a Fideszről:
Az MSZP-nek egyelőre bő kétszer akkora támogatottságot (olykor még többet) mérnek a közvélemény-kutatók, mint a DK-nak, ami persze némileg változhat, ha bejön Gyurcsány terve, s sikeresen hasít le magának a Fidesztől irtózó, az Orbán Viktorral való bármiféle közösködést mereven elutasító potenciális választókat. Olyanokat, akik a kétezres években jó eséllyel szavaztak is már GYF-re, miniszterelnöksége nem éppen dicső korszakát pedig szemükben az idő lassan megszépíti. A kérdés az, hol van ma, vagy akár 2018-ban az a plafon, amit Gyurcsány el tud érni? Az MSZP ugyan egy a működésképtelenség jeleit mutató társaságnak tűnt egészen a legutóbbi időkig (Botka színre lépéséig), ezzel együtt feltételezhető, hogy sem a szegedi polgármester, sem pedig a pártot vezető Molnár Gyula nem annyira megosztó személyiség, mint ő. Nem is annyira átütő, „ingerkeltő” sem, ez tény, az MSZP–DK párharcban így most annak kell kiderülnie, milyen emberi tulajdonságok vonzóbbak a bizonytalanok tömegének.
Gyurcsánynak mindenesetre számolnia kell azzal is, hogy bár eltávolíthat baloldali támogatókat az MSZP-től, korántsem biztos, hogy ezek az emberek a DK-nál kötnek majd ki. Azt pedig az MSZP-ben alighanem jól érzik, hogy Gyurcsány személye ugyan egy kisebb fanatizálható tömeget mágnesként vonz, de annál sokkal többen mondják, hogy vele többé soha.
Jelen pillanatban persze ez az ügy nem szól többről, mint hogy ki legyen a baloldal vezető figurája, hány dudás fér el a csárdában. A végkövetkeztetés pedig Gyurcsánnyal kapcsolatban ugyanaz lesz: se lenyelni, se kiköpni
###HIRDETES2###
