„Behúzom a hasamat, jó?” – szól oda a fotósnak vigyorogva Prondvai-Pacsika Ferenc, amikor a kolléga fényképezni kezdi beszélgetésünk közben. Aprócska csepeli telken vagyunk, különböző állapotú autók sorakoznak az irodaépülettel szemben. A legtöbb takarosan leharcolt, de van olyan is, aminek összetört az eleje. „Nem tudott megállni a Margit hídnál. Van ilyen” – rántja meg a vállát az ABKN Zrt., azaz az Autóbérlés Kaució Nélkül negyvenöt éves tulajdonos-vezérigazgatója, aki az olcsó autóbérlés mellett jótékonykodással is foglalkozik mostanában.
Az egész úgy indult, hogy a korábban különböző nagykereskedelmi cégek vezetőjeként, illetve könyvelőként dolgozó tulajdonos öt éve autót akart bérelni, és azzal szembesült, hogy elképesztően magas kauciót kell leszurkolni az ezzel foglalkozó cégeknél. Arra azonban ő sem számított, hogy az élménye nyomán alapított cég szolgáltatásait az ügyfelek nem egyszerűen üzletnek, hanem segítségnek fogják majd fel. Most már ő maga is másként gondolkodik erről. Az új ügyfeleknek hangsúlyozza, hogy ez egy lehetőség, és ha késve hozzák vissza az autót, vagy kárt tesznek benne, más elől veszik el a lehetőséget. Ennek ellenére még nem fordult elő, hogy csak úgy ránézésre ne adott volna autót valakinek. „Ne ítéljünk elsőre” – összegzi filozófiáját, amit igazolva is lát az elmúlt évek tapasztalatai tükrében. Olyanok hozzák vissza teljesen kitakarítva a kocsit, akikről elsőre azt gondolta volna, hogy vissza sem hozzák egyáltalán. Aki viszont hibázik – késik, összetöri a járgányt, kifizetetlen parkolási bírságot hagy –, az feketelistára kerül, és legközelebb nem veheti igénybe a szolgáltatást. Az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja: a rossz tapasztalatokból van kevesebb.
Színes a kaució nélküli autóbérlést igénybe vevő ügyfelek köre. Prondvai-Pacsika Ferenc szerint érkeznek olyanok hozzájuk, akiknek gyors csereautóra van szükségük a szervizbe került kocsijuk helyett; aztán olyanok, akik külföldről jöttek röpke családlátogatásra; esetleg hétvégi autósok, akiknek nem éri meg a városban kocsit tartani, de kirándulásra szívesen bérelnek. Na és persze olyanok is, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy csak úgy letegyenek az asztalra egy százezres kauciót. Arra is volt példa, hogy egy négygyermekes anyukának egy hónapra ingyen adott autót, mivel be kellett járnia a kórházba a kicsivel.
Prondvai-Pacsika Ferenc nem állt meg itt. Újabb ötlete egy unalmas délutánon született, egy vicc után: azon gondolkodtak, mit adhatnának még bérbe az autók mellett. Auramasszázs, chemtrail elleni védőszemüveg, lélekmasszírozás – sorolták az ötleteket a kollégákkal. „Aztán jött egy ilyen, hogy jókedvbérlés. Megpróbáltuk beárazni. Mennyibe kerül a jókedvbérlés? Hogy működne? Hozzanak egy konzervet, odaadjuk egy rászorulónak. Ettől mindenkinek jókedve lesz, mert kapni és adni is jó. Akkor jutott eszembe: miért nem én adom a konzervet?”
Január elején a Facebookon hirdette meg, hogy megnyitják fűtött irodahelyiségeiket a fagyoskodó hajléktalanok előtt. A felhívásra több család is jelentkezett, végül az egyiket az egyik irodahelyiségben, a másikat a telep elején lévő lakókocsiban helyezték el. Utóbbiért el is mentek autóval vidékre. Előbbi család mára talált új albérletet, ki is költöztek innen. Járt náluk a gyámügy is, körülnéztek, mindent rendben találtak. Közben sok-sok segítséget kaptak cégektől és egyéni felajánlásokból.
Most még ennél is nagyobbat álmodik. 2011-ben egyszer már csinált egy „Tanuljunk és sportoljunk – ingyenes tréning munkanélkülieknek” programot, ennek keretében harminc embernek segített. Ezt akarja kibővíteni úgy, hogy valahova Csepelen – akár a szomszéd telekre – konténerlakásokat telepít. A lakhatással párhuzamosan felélesztené az egykori programot is: munkajogi, kommunikációs oktatást, motivációs tréningeket tartana. Plusz ott van még a sport. A szabadidejében karateedzéseket tartó vezérigazgató szerint a sport felszabadítja, helyrerázza az embert. Egyszerűen más úgy állásinterjúra menni.
„Azokat az embereket fogom meg, akik jönnek le a lejtőn. Odaugrok: hoppá, te itt nem fogsz lecsúszni! Ez a terv” – mondja. A projektnek már neve is van: Ugródeszka Szálló.
Ezzel elsősorban a családosokat célozná meg, hiszen egy két és fél éves kislány apjaként úgy látja, nekik a legfontosabb segíteni: megfelelő lakhatási körülmények nélkül a gyámügy elveheti a gyerekeket. Szociális munkásként dolgozó feleségével régi álmuk egy saját hajléktalanszálló: úgy érzi, ha az Ugródeszka Szállót meg tudja valósítani, akkor boldogan dőlhet hátra.
Egy biztos: ha Prondvai-Pacsika Ferenc a fedél, az étel és a meleg mellett akár csak egy kicsit is át tud adni a hozzá fordulóknak abból a derűből, amivel körbevezet bennünket a bérlésre váró autók között, akkor máris volt értelme a dolognak.
