Bár összességében 4600-zal kevesebb magyar halt meg tavaly, mint 2015-ben, az év utolsó négy hónapjában igen kedvezőtlenül alakultak a mutatók. Ez az oka annak, hogy nem sikerült rekordszintre csökkenteni a halálozások számát, pedig ez nagyon fontos volna annak érdekében, hogy sikerüljön megállítani vagy legalább mérsékelni hazánk népességfogyását – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tavalyi évre vonatkozó részletes demográfiai elemzéséből. A férfiak halálozási mutatói változatlanul jóval rosszabbak, mint a hasonló életkorban lévő nőké, így megmaradt a férfiak mortalitási többlete. A 15 és 74 év közötti valamennyi korcsoportban a férfimortalitás megközelíti vagy meghaladja a női halandóság kétszeresét.
A kutatók vizsgálták azt is, hogy az elhunytaknak milyen volt a családi állapota. Érdekes összefüggést találtak. Tavaly ugyanis csak a házas és özvegy férfiak halálozása csökkent, a nőtleneké és elváltaké emelkedett. A nőknél csak a hajadonok körében volt növekedés.
A halálozások száma az 1990-es évek elejétől kisebb ingadozásokkal ugyan, de alapvetően ereszkedő trendet követett. Az 1993-as esztendő volt a mélypont, amikor több mint 150 ezren hunytak el, innen indult a csökkenés. 2011-ben esett először 130 ezer alá a halálozások száma, a 2015-ös esztendő azonban újabb fordulatot hozott: ebben az évben több mint 132 ezren hunytak el, csaknem 5400 fővel többen, mint egy évvel korábban. A halálozási többlet nagyrészt a két évvel ezelőtti tél rendkívül súlyos influenzajárványának következménye volt, és elsősorban a nőket érintette.
A 2016-os esztendő ennél jobban alakult, igaz, csak az első nyolc hónapban: április végéig mintegy 6300 fővel csökkent a halálozások száma az előző év azonos időszakához képest. Május és augusztus között hullámzóan alakultak a mutatók, de összességében az év első nyolc hónapját tekintve mintegy 7300 fővel, 8 százalékkal kevesebben hunytak el, mint egy évvel korábban. Szeptember és december között azonban minden hónapban többen haltak meg, mint az előző év azonos időszakában, és ez közel 2500 fős többlethalálozással járt együtt. Az év egészét tekintve így kisebb mértékben csökkent a halálozás, mint amire a korábbi hónapok adatai alapján számítani lehetett. A becsült 126 900 halálozás így 3,6 százalékos csökkenést és közel 4800 fővel kevesebb elhunytat jelent az előző évhez képest, de a 2014-es szintet nem sikerül elérni. Az előzetes adatok szerint egyébként tavaly 93 100 gyermek született (1,5 százalékkal több, mint az előző évben), és a természetes fogyás 33 800 főt tett ki, ami 16 százalékkal alacsonyabb, mint egy évvel korábban, de még így is egy közepes városnyi emberrel lettünk kevesebben egyetlen esztendő alatt.
A halálozások számának csökkenése eltérő mértékben érintette a nőket és férfiakat, illetve a különböző korosztályokat. Mindkét nem szinte valamennyi korcsoportjában csökkent a halálozások száma, kivéve a 60-as éveikben járó férfiaknál és – szomorú meglepetésre – a 30–34 éves nőknél. Feltűnő a 65–69 éves férfiak csoportjában mért 7,1 százalékos többlethalálozás, ami különösen annak fényében aggasztó, hogy esetükben az előző évben is kedvezőtlenül alakultak a mutatók.
A férfiak körében a legnagyobb javulás a 40 év alattiaknál történt, de mivel ebben a korcsoportban eleve alacsony a mortalitás, ez összességében csak 200 fő körüli halálozáscsökkenést jelent. Arányaiban kisebb mértékű volt a javulás a 40–59 éves középkorú férfiaknál, és a 60–74 éves férfiak halálozása is csak igen kis mértékben javult, ezen belül pedig a 65–69 éveseké – egyetlen korcsoportként – emelkedett. A 75 éves és idősebb férfiaknál is mérséklődött a mortalitás szintje, összességében az előző évinél 820 fővel kevesebb halálozással.
Romlik a helyzet
A halálozások számának tavaly szeptember óta tartó növekedése az idén tovább folytatódott. 2017. január–februárban 26 970-en vesztették életüket, ez nagymértékű, 21 százalékos emelkedést, számszerűen 4658-cal több elhunytat jelent az egy évvel korábbinál – közölte a KSH gyorsjelentésében a legfrissebb adatokat. 1999 óta ez a legmagasabb első két havi halálozási érték. Ezen belül januárban 25, februárban pedig 20 százalékkal többen vesztették életüket, mint az előző év azonos hónapjában. Az év eleji jelentős halálozási többlet hátterében – a két évvel ezelőtti folyamatokhoz hasonlóan – most is a tetőző influenzajárvány állhatott. Mint arról korábban beszámoltunk, nagyon alacsony volt a járvány idején az átoltottság, még az ingyenes vakcinára jogosultaknak is csak nagyjából a fele oltatta be magát. A születésszám sem alakult fényesen: az év első két hónapjában 14 582 gyermek jött világra, ami 321-gyel, 2,2 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. Így a természetes fogyás a 2016. január–februári 7409-cel szemben 2017 első két hónapjában 12 388 fő volt, ami 67 százalékos növekedést jelent.
A 30-as éveikben járó nők mortalitása emelkedett ugyan, de ez nem járt együtt a halálozási többlet számottevő növekedésével. A középkorú, 40–59 éves nők halandósága javult a legnagyobb mértékben, mintegy 580 fős csökkenést eredményezve, de jelentős volt a 60 éven felüliek, azon belül különösen a 80 éves és ennél idősebb nők halandóságának a javulása is. Összességében a 4800 fős halálozáscsökkenés közel 80 százalékát a nőknél mérték, annak nagy részét pedig a 70 év feletti korosztálynál. Így 5,6 százalékkal csökkent az elhunyt nők száma egy év alatt, míg a férfiaknál csak 1,6 százalékos csökkenést mértek.
A csecsemőhalandóság önmagában nem képvisel jelentős szerepet az összes halálozásban, mégis kiemelkedő fontosságú mutató, hiszen jól jellemzi egy ország egészségügyi ellátórendszerének fejlettségét, a várandósgondozás és az újszülöttellátás színvonalát. Az újszülöttek mortalitása évek óta csökken, 2016-ban pedig már csak 3,9 ezrelék volt, ami az eddig mért legalacsonyabb érték. A csökkenés mindkét nemnél megfigyelhető volt, a fiú újszülöttek 4,2 és a lányok 3,6 ezrelékes halálozása egyaránt történelmi rekord.
Népegészségügyi szempontból nemcsak az elhunyt életkora fontos kérdés, hanem az is, hogy miért következett be a haláleset. Egy korábbi felmérés, amely a halálokok 1990 és 2015 közötti változását vizsgálta, azt állapította meg, hogy ebben az időszakban minden második elhunyt a keringési rendszert érintő és minden negyedik daganatos betegség miatt vesztette életét. Ám míg az elmúlt 25 évben mindkét nem körében közel 40 százalékkal csökkent a szív- és érrendszeri betegségek halálozási aránya, addig a daganatos mortalitás a kilencvenes évek közepéig emelkedett, és csak ezután kezdett mérséklődni, ráadásul a nők rosszindulatú tumoros halandósága 2005 óta csupán stagnál. A daganatos betegségek visszaszorítása ezért korunk egyik legnagyobb egészségügyi kihívását jelenti.
A különböző halálokok aránya nagymértékben eltér az egyes korosztályokban. Míg a fiatal férfiakat közel ugyanolyan mértékben sújtja a keringési és a daganatos megbetegedések által okozott korai halálozás, addig a nőket közel kétszer nagyobb arányban fenyegeti a rákbetegség okozta, mint a keringési eredetű mortalitás, vagyis a nők idő előtti halálozásáért legnagyobb mértékben a tumoros megbetegedések a felelősek.
