Szabályos népünnepély volt május 5-én Csengeren, amikor Orbán Viktor miniszterelnök jelenlétében átadták a három éve indult nemzeti köznevelési infrastruktúra-fejlesztési programban elkészült első tanuszodát. A csinnadratta nem volt véletlen: 2014-ben Simicskó István akkori ifjúságért és sportért felelős államtitkár még azt ígérte a gazdagréti tanuszoda alapkőletételekor, hogy a favázas szerkezetű épületekben már 2015-ben úszhatnak a gyerekek. Hasonló dátummal hitegetett Balog Zoltán is a putnoki tanuszoda ünnepélyesnek szánt alapkőletételén, amikor egy iskolányi gyerek ázott el az esőben az ernyő alatt álló miniszter előtt, aki akkor azzal viccelődött, hogy „eső már van, lesz hozzá gödör is”.
A 2014 áprilisában meghirdetett programban 38 milliárd forintos forrásból – tornatermek és tantermek építése mellett – országosan két tucat, 320-350 millió forintos költségű tanuszoda építésére vállalkozott a kormány. A létesítményekre hatalmas az igény: mindegyik komplexum egy teljes járás kiszolgálására épül meg 3–14 éves gyerekek számára, akik 50-100 kilométer utazás helyett iskoláikhoz lényegesen közelebb találhatnának úszásoktatási lehetőséget.
Ám az országos program csigalassúsággal halad, már a tereprendezési munkálatok is késve kezdődtek el.
Ezzel párhuzamosan a várható átadási időpontok is tolódnak, a legtöbb esetben 2017-es kapunyitást ígérnek. Mindennek oka, hogy alig akad olyan eleme a programnak, amiben ne lenne belekódolva a késés és a költségnövekedés.
Az önkormányzatoknak csekély ráhatásuk van az építkezésekre, a program a Nemzeti Sportközpontok és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium gondozásában valósul meg. A helyiek feladata annyi, hogy ingyen bocsássák rendelkezésre az építési területet, valamint vállalták a közművek és a szükséges környező infrastruktúra kiépítését. Mivel az építési költségeket nem ők állják, többen nem érezhették szükségét annak, hogy a tervek pontos megvalósítására alkalmas, ideális talajviszonyú és csatornázottságú területeket adjanak át. Erre tipikus példa Törökszentmiklós, ahol az első kapavágások után kiderült, hogy teljesen más alapozásra és szigetelésre lesz szükség, mint ami a tervekben szerepel.
A tervezői feladatokat egyébként az Axis Építész Iroda nyerte el. A cég három eltérő méretű, de egységes arculatú és szerkezetű mintatanuszodát tervezett, amelyektől – elméletileg – némileg el lehet térni a helyi igények szerint.
Sokáig úgy tűnt, hogy a gyáli tanuszoda lehet az első, amelyet 2017. március végén átadhatnak, ezzel a környék háromezer diákjának teremtve úszásoktatási lehetőséget. A legtöbb településen, köztük Gyálon is, az oldalain ponyvával lezárt, nyáron kinyitható tanuszoda épült volna, azonban a terveket lecserélték egy falazott oldalú megoldásra. Ezt a változtatást több településen is végrehajtották, ami szintén késleltette a kivitelezést.
A gyáli tanuszoda esetében az is kiderült, hogy a tervezett, közbeszerzésen átesett vízforgató-átemelő rendszer nem felelt meg a helyi igényeknek, ennek átépítése miatt 27 millió forinttal drágult a beruházás, amelynek költsége így megközelíti a 380 millió forintot – derült ki Pápai Mihály szavaiból. A gyáli polgármester kérdéseinkre elmondta, hogy a munkálatok csak június második felére zárulhatnak le.
A késések további lehetséges okairól, hátteréről sokat megtudtunk a projekt több tanuszodájához is fa tartószerkezetet gyártó egyik vállalkozótól. A felcsúti Pancho Aréna építkezésében is részt vevő, évtizedes tapasztalattal felvértezett Sokon Kft. ügyvezetője, Somogyi Tamás kérdéseinkre elmondta, hogy nagyon nyomott áron kívánja felépíteni az állam az uszodákat, ami a tervezéstől az anyaghasználaton át az épületgépészet minőségéig mindent befolyásol.
– Az átlagos tanuszodák alapterülete közel 1500 négyzetméter, vagyis 200 ezer forint körül alakul egy négyzetméter költsége, ami nem sokkal haladja meg egy átlagos családi ház építési költségét – véli Somogyi. A cégvezető szerint a projekt résztvevői éppen kijönnek nullszaldóra, hacsak nem kell további kiegészítő munkálatokat végezni, ami kis nyereséget hozhat. A projektek előkészítettségével kapcsolatban megerősítette, hogy a tervek fényében „szerencsétlenek a helyszínek” is.
Somogyi Tamás tapasztalatai alapján azt állította, hogy a megrendelt tartóelemek teherbíró képességét is jóhiszeműen túlbecsülték a tervezők. Ráadásul a projekt más uszodáihoz faelemeket olcsón szállító román vagy ukrán gyártók is eltérő minőségben, eltérő alapanyagokból dolgoznak, tehát „nem mérhető”, hogy a fa milyen deformáción esik át a beépítés után. „A realitások és a becsület” mondatta azt Somogyival, hogy jelzi a problémákat a kollégáinak is, majd úgy döntött, hogy cége több tanuszoda építésében már nem vállal szerepet.
A projektben részt vevő Pongor László statikus kérdéseinkre szűkszavúan csak annyit mondott, hogy az átlagos építkezéseken is megjelenő statikai problémákkal találkoztak, súlyos tervezési hibáról nincs tudomása, a késések lehetséges okairól nem kívánt nyilatkozni. Kérdéseinkkel megkerestük a Nemzeti Sportközpontokat, valamint a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot is, de többszöri próbálkozásunkra sem érkezett válasz. Az Axis tervezőirodát is kerestük, hogy mi indokolta az eredeti tervek megváltoztatását, valamint hogy miért nehézkes a helyi viszonyokhoz alakítani a tanuszodákat, azonban többszöri megkeresésünkre sem reagáltak.
