2014-ben hirdették meg, de a kampányra időzítik a tanuszodák átadását

Alig akad olyan eleme a programnak, amelyet ne érintene a késés és a költségnövekedés.

A tervezői feladatokat egyébként az Axis Építész Iroda nyerte el. A cég három eltérő méretű, de egységes arculatú és szerkezetű mintatanuszodát tervezett, amelyektől – elméletileg – némileg el lehet térni a helyi igények szerint.

Sokáig úgy tűnt, hogy a gyáli tanuszoda lehet az első, amelyet 2017. március végén átadhatnak, ezzel a környék háromezer diákjának teremtve úszásoktatási lehetőséget. A legtöbb településen, köztük Gyálon is, az oldalain ponyvával lezárt, nyáron kinyitható tanuszoda épült volna, azonban a terveket lecserélték egy falazott oldalú megoldásra. Ezt a változtatást több településen is végrehajtották, ami szintén késleltette a kivitelezést.

A gyáli tanuszoda esetében az is kiderült, hogy a tervezett, közbeszerzésen átesett vízforgató-átemelő rendszer nem felelt meg a helyi igényeknek, ennek átépítése miatt 27 millió forinttal drágult a beruházás, amelynek költsége így megközelíti a 380 millió forintot – derült ki Pápai Mihály szavaiból. A gyáli polgármester kérdéseinkre elmondta, hogy a munkálatok csak június második felére zárulhatnak le.

A késések további lehetséges okairól, hátteréről sokat megtudtunk a projekt több tanuszodájához is fa tartószerkezetet gyártó egyik vállalkozótól. A felcsúti Pancho Aréna építkezésében is részt vevő, évtizedes tapasztalattal felvértezett Sokon Kft. ügyvezetője, Somogyi Tamás kérdéseinkre elmondta, hogy nagyon nyomott áron kívánja felépíteni az állam az uszodákat, ami a tervezéstől az anyaghasználaton át az épületgépészet minőségéig mindent befolyásol.

– Az átlagos tanuszodák alapterülete közel 1500 négyzetméter, vagyis 200 ezer forint körül alakul egy négyzetméter költsége, ami nem sokkal haladja meg egy átlagos családi ház építési költségét – véli Somogyi. A cégvezető szerint a projekt résztvevői éppen kijönnek nullszaldóra, hacsak nem kell további kiegészítő munkálatokat végezni, ami kis nyereséget hozhat. A projektek előkészítettségével kapcsolatban megerősítette, hogy a tervek fényében „szerencsétlenek a helyszínek” is.

Somogyi Tamás tapasztalatai alapján azt állította, hogy a megrendelt tartóelemek teherbíró képességét is jóhiszeműen túlbecsülték a tervezők. Ráadásul a projekt más uszodáihoz faelemeket olcsón szállító román vagy ukrán gyártók is eltérő minőségben, eltérő alapanyagokból dolgoznak, tehát „nem mérhető”, hogy a fa milyen deformáción esik át a beépítés után. „A realitások és a becsület” mondatta azt Somogyival, hogy jelzi a problémákat a kollégáinak is, majd úgy döntött, hogy cége több tanuszoda építésében már nem vállal szerepet.

A projektben részt vevő Pongor László statikus kérdéseinkre szűkszavúan csak annyit mondott, hogy az átlagos építkezéseken is megjelenő statikai problémákkal találkoztak, súlyos tervezési hibáról nincs tudomása, a késések lehetséges okairól nem kívánt nyilatkozni. Kérdéseinkkel megkerestük a Nemzeti Sportközpontokat, valamint a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot is, de többszöri próbálkozásunkra sem érkezett válasz. Az Axis tervezőirodát is kerestük, hogy mi indokolta az eredeti tervek megváltoztatását, valamint hogy miért nehézkes a helyi viszonyokhoz alakítani a tanuszodákat, azonban többszöri megkeresésünkre sem reagáltak.