Vona Gábor: Gazdasági unió legyen, ne politikai

A Jobbik elnöke szerint 2058-ban tanítani fogják a politológusoknak néppártosodási folyamatukat.

– Az Európai Bizottság zöld jelzést adott béruniós kezdeményezésüknek. Hogyan tovább?
– Európai népszavazást harcoltunk ki, és ez hatalmas siker. Most egy év alatt össze kell gyűjtenünk a csatlakozó hét tagállammal együtt összesen egymillió aláírást, hogy az Európai Unió alapelvei közé bekerülhessen az egyenlő munkáért egyenlő bért elve. Úgy kalkulálok, már nyáron elkezdődhet itthon az elektronikus aláírásgyűjtés, ősz elején pedig a papíralapú is. Euforikus hangulatban vagyunk, hiszen végre felcsillant a remény a versenyképes magyar bérekre és a versenyképes magyar vállalkozásokra.

– Mennyibe fog ez kerülni, és miből állják?
– Minimális költségei lesznek, szervezeti hálónk eddig is lehetővé tette az aláírásgyűjtést. Nem titkolt célunk és tervünk, hogy ne csak a Jobbik érezze magáénak a kezdeményezést, hanem csatlakozzanak mások is. Tegnap is éppen egy nagy szakszervezeti konföderáció vezetőjével tárgyaltam, de számítunk civil és szakmai szervezetekre, vagy akár más pártokra és önkormányzatokra is.

– Voltak, akik jelezték, hogy beszállnak?
– Kisebb szakszervezetek igen, és lesznek önkormányzatok is, ahol külön határozatot fogadnak el róla.

– Jobbikos önkormányzatok?
– Főképp, de a képviselőinket arra kértük, minden önkormányzatot keressenek fel. Azt gondolom, az Európai Bizottság döntése után nagyon ciki és nagyon kellemetlen bárkinek azt mondani, hogy ebben nem akar részt venni.

– Az emberek elhiszik, hogy a magyar bérek utolérik a német fizetéseket? Ezt már annyian megígérték.
– Mi nem ígérgetünk. Most új időszámítás kezdődött. Nem azt mondjuk, hogy egyik napról a másikra elérjük a német béreket, de azt igen, hogy napról napra közelebb kerülünk majd hozzájuk. Ez az európai népszavazás a nulladik lépés, ami alapelvként rögzítené, hogy ugyanazért a munkáért ugyanaz a bér jár. Ezután kezdődhet a javaslatok konkrét kidolgozása. Miután eddig semmilyen szakmai gondolkodás nem jelent meg rendszerszinten, szerintem első lépésként egy uniós biztost kellene kijelölni, aki kifejezetten a kelet-közép-európai régió felzárkóztatásával foglalkozik.

– Hogyan oldanák meg, hogy például a hazai kis- és középvállalkozások (kkv) ki tudjanak termelni akkora összeget, hogy a dolgozóiknak jóval magasabb fizetést adjanak? Láthatjuk, hogy a minimálbér emelése is nehézséget jelent a szektorban.
– Ahhoz, hogy a béreket emeljük, nyilvánvalóan versenyképes vállalkozások kellenek. Ehhez át kell alakítani az Európai Unió kohéziós politikáját, a források szétosztását egészen új alapokra kell helyezni. Ne mehessen el például a pénz üres presztízsberuházásokra. Ehelyett olyan tartós munkahelyeket teremtő beruházásokra van szükség, amelyek a kkv-k versenyképességét is növelik. Ez pedig nem az, hogy valahol le lesz kövezve a főtér.

– Az uniós források 60 százaléka elvileg most is gazdaságfejlesztésre megy el. Hogyan akarják megkülönböztetni, hogy az egyik jó beruházás, a másik – például a főtér lekövezése – pedig rossz?
– Ebben az országoknak van felelősségük. Jelenleg például hiába jön egy külföldi befektető, nincs olyan fejlesztési térképünk, amely megmutatná, hogy az adott gazdasági elképzelés melyik régióban lenne a leghasznosabb. Nem oda fog végül menni, ahol a legnagyobb a gazdasági megtérülés, hanem ahol a legerősebb a politikai lobbi.

– A magasabb bérek nem fognak odavezetni, hogy elszállnak az árak?
– A bérnövekedés mindig jár árfelhajtó hatással. De mi már most is uniós árszínvonalat értünk el. Az árunió megvalósult, a bérunió meg elmaradt.

– Az állami szektort is érintené a kezdeményezésük. Hogyan lehetne megoldani, hogy egy magyar egészségügyi dolgozó, szociális munkás vagy éppen közalkalmazott annyit keressen, mint egy német?
– El lehet gondolkozni azon, hogy az unión belül a közszférában meghatározzunk egy bérminimumot. Ez is csak egy javaslat, de legalább induljon el a vita.

– Az továbbra is kérdés, hogy a magyar állam ezt hogyan tudja kigazdálkodni
– Ehhez uniós szerepvállalásra van szükség, az uniós források egy részét igenis erre kellene fordítani. De ennek nem csak Magyarországon örülnének, szerintem akár Portugáliában is.

– Sarkítva tehát: a német adófizető állja a magyar vagy a román tűzoltó bérét?
– Ez valóban sarkított példa, de ha az EU szolidaritásra épül, az állampolgárai járuljanak hozzá, hogy a közösség teljes területén az alapvető közszolgáltatások zavartalanul működjenek. Lehet, hogy kezdetben egy német úgy érzi, neki többet kell betennie a közös kasszába, de ha Kelet-Közép-Európa felzárkózik, akkor egyrészt erre idővel kevesebb pénz kell, másrészt a megerősödött országok maguk is többet tudnak majd befizetni.

– Eddig a Jobbik Magyarország szuverenitásáért harcolt, most pedig ön éppen ezzel ellenkezőt javasol: hogy az unió bizonyos területeken sokkal komolyabb beleszóláshoz jusson. Ezt hogyan magyarázza?
– Nem ördögtől való gazdasági kérdésekben együttműködni, az mindenkinek hasznos. Politikailag, az ország szuverenitását tekintve viszont mindenki őrizze meg az önállóságát. Gazdasági unió legyen inkább, ne politikai.

– Viszont ha egy olyan fontos kérdést, mint az ágazati bérminimum, átengedünk az uniónak, onnan már csak egy lépés, hogy ugyanez történjen az adópolitikával.
– Ami most van, nem tartható. Magyar fiatalok százezrei vándorolnak el. Nekünk pedig van egy javaslatunk, ami arról szól, hogy mindenki a szülőföldjén boldogulhasson. Ahogy minden javaslat, ez is rejt magában kockázatokat. De akkor mondjon valaki más alternatívát. Vagy nyugodjunk bele abba, hogy rabszolgák vagyunk itt, Magyarországon, a fiataljaink elmennek, és elöregedő, leszakadt ország maradunk?

– Mikor fognak ebből a magyar emberek bármit is érezni?
– Az előbb azt mondtam, hogy nem ígérgetünk, de mégis tennék egy ígéretet. Ha a Jobbik kormányra kerül, évről évre csökkenteni fogjuk a magyar és az európai bérek közötti szakadékot.

– Ezt mindig mindenki megígéri.
– És senki sem teljesítette az elmúlt 13 évben. Nézze meg a számokat!

– Akkor önöknek miért kellene elhinni?
– Mert lesz végre egy uniós alapelv, amire hivatkozva egy konkrét cselekvési tervet lehet megvalósítani. A Fidesz sem korábban, sem most nem hitt benne, de azért nem, mert a jelenlegi rendszernek a kedvezményezettje, az olcsó munkaerőn alapuló, a nyugati tőke és a hazai korrupt elit között kötött alkuknak.

– Az EU-nál maradva: a héten fogadta el az Európai Parlament azt a baloldali kezdeményezésű határozatot, amely megindítaná hazánkkal szemben az úgynevezett 7. cikk szerinti eljárást. Ön szerint ez Soros kottájából játszott baloldali provokáció, mint ahogy a kormány mondja, vagy a kabinet megérdemelt büntetése?
– Teljesen felesleges balhé. Orbán Viktor is felelős, amiért Magyarországot elszigeteli, és antidemokratikus irányba viszi, de felelős az unió is, amely képtelen egy olyan európai közösséget teremteni, ahol az emberek jól érzik magukat. Ez politikailag motivált műbalhé, amiből mi szeretnénk kimaradni, a képviselőink nem is támogatták a javaslatot.

– A Jobbik korábban uniós zászlót égetett, utána meg a tagságról akart népszavazást. Ezt még mindig tartja?
– Szerintem most nem aktuális. Miről népszavaznánk?

– Ön javasolta korábban.
– Akkor, amikor úgy tűnt, hogy az Európai Unió megváltoztathatatlan. Aztán jött a migráció, a görög válság, az ukrán válság, számos olyan pofont kapott az EU, ami miatt most azt látjuk, az uniónak változnia kell. Nézzük meg, mivé alakul, és ezután lehet legitim egy népszavazás. Ha a bérunió megvalósulna, akkor én arra voksolnék, hogy maradjunk a közösségben.

– A héten bejelentette, hogy civil parlamentet hoznának létre. Korábban még orosz mintára ügynökszervezetként tartották volna nyilván a külföldről támogatott civil csoportokat. Mi ez a pálfordulás?
– A civil szervezetek átláthatósága továbbra is fontos. A civil parlamentben is azoknak a szervezeteknek lenne rá jogosultságuk, hogy törvényeket véleményezzenek vagy javaslatot tegyenek, amelyek működése transzparens.

– Ha egy szervezetet külföldről támogatnak, ügynökszervezetként listáznák?
– Ezek csak szavak.

– Megbélyegző szavak.
– A magyar közbeszédben az ügynök kifejezésnek valóban van negatív kicsengése, de én ehhez a kifejezéshez nem ragaszkodom. Tény, ha valaki külföldről támogatást kap, s a közéletben részt vesz, arról a magyar társadalomnak tudnia kell. Mint ahogy az Országgyűlés előtt fekvő javaslatunk is – habár nem arat osztatlan sikert a Fideszben – arról szól, hogy a politikusok, kormánytagok szintén nyilatkozzanak arról, kaptak-e külföldről támogatást.

– A Jobbik ezt miért nem teszi meg?
– Megtesszük; az összes képviselőnk nyilatkozni fog róla, milyen külföldi támogatásban részesült. A politikai döntés megszületett, most mindenki átgondolja, milyen ösztöndíjat kapott például.

– Soros-ösztöndíjra volt példa?
– Képviselőink között nem volt ilyen.

– A civil parlament kapcsán: hogyan különböztetnék meg – divatos kifejezéssel élve – a civilt és az álcivilt?
– Erre egyelőre nincs meg a végleges recept, de egy biztos: van, akit gyorsan azonosítani lehet. A Civil Összefogás Fórumról például nagyon gyorsan belátható, hogy álcivil szervezet, hisz az adófizetők pénzén pártpolitikai kampányt folytat. Elszomorító, hogy valaki százmilliókat költ plakátokra, miközben a civil szférából erre senki sem képes. Ráadásul nem azt hirdették, hogy segíteni kell a beteg gyerekeknek, vagy megmenteni a megkínzott kutyákat, hanem bohócokkal plakátolták tele az országot.

– Önök is költenek plakátokra, bár nem tudjuk, mennyit. Mindig csak annyit mond, hogy hitelt vettek fel, és a pártigazgató tudja a számokat. A sajtó szinte naponta érdeklődik az összegről, nem kérdezte meg a pártigazgatót, hogy mégis mennyibe került az akciójuk?
– A pártigazgató folytatja a tárgyalásokat, én nem foglalkozom ezekkel a kérdésekkel. Hozzá kell fordulni.

– A néppártosodás folyamatáról vontak már mérleget? Mindig nagy visszhangot kelt egy-egy hír, amikor egy tagjuk – nem rejtve véka alá véleményét – kilép, vagy egy alapszervezetük feloszlik.
– Van néhány ember, akiket a politikai ellenfeleink sajtójában mutogatnak. Mi is tölthetnénk azzal az időnket, hogy sértett fideszesek vagy MSZP-sek interjúit szervezzük le, de mi nem ezzel foglalkozunk, hanem a bérunióra, a civil parlamentre és értelmes dolgokra koncentrálunk. Több ezer főből áll a közösségünk, több száz alapszervezetünk van; hogy ebből egy-egy ember kilép, vagy egy szervezet megszűnik, ez a közösség természetes velejárója. Jóval több alapszervezetünk jött egyébként létre, mint amennyi megszűnt.

– Ki meri jelenteni, hogy a néppártosodás bevált, és profitált belőle a párt?
– Igen, mind a számok, mind a Jobbik megítélése tekintetében. Sikeres és hiteles politikai folyamat volt, ami 2018-ban győzelemre vezeti a közösséget, 2058-ban pedig tanítani fogják a politológusoknak.

– A számokon viszont nem látszik, 10-15 százalékról nem igazán mozdulnak el.
– A Jobbik az elmúlt hónapokban elindult felfelé, de azt tudom mondani, hogy 2018-ban jön el az igazság pillanata. Aki az olimpia előtt egy évvel világcsúcsot úszik, az nagyon jó úszó, de a bajnok az lesz, aki az olimpia napján teszi ezt. Mi 2018 áprilisában meg fogjuk verni a Fideszt, erre készülünk.

– Hogyan akarják meggyőzni az embereket arról, hogy önök a váltópárt, miközben a Fidesz 20 százalékkal megelőzi a Jobbikot?
– Nem kell, hogy most elhiggyék. 2018 áprilisában kell hogy tudják. Ez a folyamat már megkezdődött. Miközben a Jobbik volt korábban a leginkább elutasított párt, ma már a legkevésbé, és a másodlagos preferenciáink is elképesztő tartalékokat mutatnak. A számokból leszűrhető, hogy a Jobbikkal kapcsolatos nyitottság a társadalomban egyre inkább erősödik.

– Addig el kell mondaniuk, hogy mit akarnak. Botka László például visszaadná a 13. havi nyugdíjat. Önök is?
– Mi igazságosabbá tennénk a nyugdíjrendszert. Ennek egyik része, hogy lehetővé tennénk 40 év munkaviszony után a férfiak nyugdíjba vonulását. Emellett a nyugdíjaskosárban lévő termékek áfáját csökkentenénk, illetve differenciált nyugdíjemelést valósítanánk meg. Ha 13. havi nyugdíjat adunk, akkor azt a „luxusnyugdíjasok” is megkapják. A differenciált emelésnek viszont az a lényege, hogy a kis és közepes nyugdíjak értékét közelítenénk a magasabb összegekhez.

– Megvan erre a pénz?
– A differenciált emelés nem kerül semmibe. Van eleve egy keret a nyugdíjemelésre, mi egyébként erre magasabb összeget határoznánk meg, s ezt a pénzt igazságosabban osztanánk szét. Nem vennénk el senkitől, nem csökkentenénk senkinek a nyugdíját, de a kisebb és közepes nyugdíjakat erősítenénk.

– A közeljövő témája lehet, hogy Orbán Viktor bejelenti majd demográfiai programjukat. Önök ezen a téren mit tennének?
– A lakhatás és a munkahely a két kulcsterület, ahol segíteni kell az embereket, hogy gyermeket vállaljanak. A Jobbik már számtalanszor elmondta, hogy bérlakásépítési programba kezdene, a munkahelyteremtéshez pedig a bérunió nyújthat nagy segítséget. A mi célunk az, hogy mindenki a szülőföldjén boldogulhasson.