Már eddig is százmilliárdos tételt költött Magyarország az illegális migráció feltartóztatására, az esetleges újabb feladatokra a csütörtökön elfogadott jövő évi költségvetés is tartalmaz megfelelő fedezetet – erről is beszélt a pénteki Magyar Időknek adott interjúban a nemzetgazdasági miniszter.
Mint az MTI is idézi, Varga Mihály hangsúlyozta: kezdettől fogva világos volt, hogy az illegális migráció elleni védekezés nem rendelhető alá pénzügyi szempontoknak. Idén és jövőre is minden feladatra meglesz a szükséges összeg,
ha kell, újabb szakaszokon épülhet határzár, ha pedig az eddigiek megerősítése válik szükségessé, akkor arra is lesz fedezet.
Megjegyezte: a kormány intézkedései nem voltak hasztalanok, ma Budapest az egyik legbiztonságosabb európai főváros.
A biztonság pedig minden befektetésnél alapvető szempont. A visszajelzések szerint a nemzetközi szereplők értékelik, hogy a magyar kormány nagy erőket fordít a közbiztonságra. A stabilitás, a rend akár eurómilliókban is mérhető eredményeket hozhat. Elsődlegesnek nevezte a miniszter, hogy a magyar szakemberek idehaza is megtalálhassák a számításukat, megfelelő bért kaphassanak a munkájukért. A folyamat azonban nem megy varázsütésre – emelte ki, hozzátéve: a béremelés mellett figyelni kell a képzésre is. A magyar munkanélküliség ma 4,5 százalék körül mozog, emellett több tízezren dolgoznak közfoglalkoztatottként, vagyis akadnak még olyanok, akik enyhíthetik bizonyos ágazatok szakemberhiányát.
Ennek érdekében újabb fontos intézkedésekről dönt a kormány a tervek szerint ősszel, összhangba hozzák a munkaerő-keresletet a kínálattal. Mint elmondta, az elmúlt időben feltérképezték azokat a gazdasági ágazatokat, ahol a hiányzó embereket munkanélküliek vagy közfoglalkoztatottak átképzésével gyorsan pótolni lehetne. Ilyen például a fémipar vagy a turizmus – írja a kormánypárti napilap.
Az elképzelés újdonsága a miniszter megfogalmazása szerint a célirányosságban rejlik. Egyrészt pontosan ismerni kell a piaci igényeket, tudni kell, hogy hol és milyen képzettségű emberekre van szükség. Másfelől a munkát keresők helyzetét is fel kell tárni. A lényeg, hogy a munkaügyi szervezetnek nem csoportban, egységesen kell kezelnie az álláskeresőket, hanem külön-külön kell foglalkozni velük, figyelve az adott személy életútjára, szakmai és egyéb tapasztalataira.
