Az egész országban és Budapesten is olyan ritka a sikeres alulról jövő civil kezdeményezés, mint a fehér holló. Amikor tavaly a BKK bejelentette, hogy június 16-tól augusztus 28-ig a villamospályák felújítása miatt sok más korlátozás mellett a Szabadság hidat is lezárják, első körben mindenki arra gondolt, hogy micsoda nyűg lesz a városban közlekedni. Budapest népe, majd a spontán népünnepélyekbe becsöppent turisták azonban pillanatok alatt birtokba vették a hidat. Egymást érték a programok, miközben mindenki jól érezte magát.
Hamar felmerült, hogy miért is ne maradhatna ez így legalább időnként. A főpolgármester szavai azonban kezdetben nem sok reménnyel kecsegtettek. Tarlós István konkrétan azt mondta, „mi nem ad hoc liberális karneválok miatt zárjuk le a hidat, mint annak idején hetente a Lánchidat Gy. Németh Erzsébet és állandó társtettesei, hanem olyan okból, aminek eredményeképpen a budapestieknek valami hasznuk is keletkezik”. És mégis: Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes pénteki bejelentése szerint júniusban, majd augusztusban két-két hétvégére ismét autóktól mentes terület lesz a híd. A pontos dátumok: június 17–18. és 24–25., augusztus 5–6. és 12–13.
Megkérdeztük Szűcs-Somlyó Mária szóvivőt a főpolgármester véleményváltozásának okairól. Szerinte szó sincs ellentmondásról: annyi történt, hogy a tavalyi kényszerintézkedés nyomán felmerült egy ilyen igény a fiatalok részéről, Tarlós István pedig már korábban jelezte, hogy meg fogják vizsgálni a dolgot. Nem más tehát ez, mint „ajándék a fiataloknak”.
A „szabad Szabadság híd” spontán sikerét több okra lehet visszavezetni. A híd a Gellért-hegy lábánál, a Szent Gellért és Fővám terek között központi helyen van, a kilátás gyönyörű, és még a nyári melegben is jól szellőzik. A tavaly nyáron napról napra ide szervezett események pedig megmutatták, hogy a fővárosi közönségnek igénye van egy jól megközelíthető közösségi térre, ahol össze lehet futni, le lehet ülni pihenni, napozni, és az úttesten még nagyobb szabású események összehozására is van lehetőség.
Volt piknik, jóga, edzés, hídbejárás a hídmesterrel, családi nap, koncertek, de még egy hatalmas csókolózós flashmob is. Az események főleg a Facebookon szerveződtek, a résztvevők gyakran nem is fértek el a hídon. Egyesek nyugágyakat, plédeket hoztak, mások függőágyakat feszítettek ki. Egyes beszámolók szerint volt szalonna- és kolbászsütés is egy sebtében összerakott tábortűznél, ami tényleg meglepő program a főváros közepén.
Az önkormányzat a jelek szerint nem próbál rátelepedni a dologra. Semmi nem akadályozná meg, hogy a könnyen bezsebelhető népszerűséget kihasználva felülről is szervezzenek programokat, ez azonban a kezdeményezés spontán, alulról szerveződő jellegét ölné meg.
A sikernek az is oka lehet, hogy tényleg felszabadító érzés a város közepén az úttesten sétálgatni. Elég egy pillantást vetni a Fortepanon a száz évvel ezelőtti Budapest képeire ahhoz, hogy világos legyen, milyen durván elhatárolja egymástól a város élettereit a szükségszerű autóforgalom.
Mennyire korlátozott, beszabályozott, szigetszerű és fragmentált a terület, ahol nem csupán átutazásra használó emberek mozoghatnak. Ugyanez a szükségszerű forgalom határolja el Budapest polgárait a várost kettészelő Dunától majdnem végig a rakpartokon. Pontosan fogalmazott a főpolgármester-helyettes: visszaadják a gyalogosoknak a hidat.
Világos, hogy a szabad Szabadság hídnak is meg kell legyenek a korlátai: egészen pontosan azok a korlátok, amelyekre nem szabad felmászni. Idén is tilos felkapaszkodni a „főtartó felső ívre”, illetve a turulszobrokhoz. Ha mégis megtenné valaki, véget ér a mulatság: az önkormányzat visszavonja a hídlezárásról szóló döntést.
Ugyanígy tilos a hídon kereskedelmi tevékenységet folytatni: Szalay-Bobrovniczky közlése szerint ez továbbra is engedélyköteles. Ezek ésszerű és betartható szabályok. Ezzel együtt az volt a csoda, hogy tavaly nem történt nagyobb baleset. Bízunk benne, hogy idén sem fog.
