Mások mellett Ady Endre, Kölcsey Ferenc, Ravasz László, Szenczi Molnár Albert, Bibó István, Bethlen Gábor, a Bolyaiak nevét említve úgy fogalmazott: hosszan lehetne sorolni a neveket, és „még a töredéke sem lenne ötszáz év minden nemzet- és közösségépítő hűségének, ragaszkodásának, hősiességének, emberi nagyságának”. Nem a hitük tette naggyá őket, de a hitük nélkül „a tőlük kapott örökségünk másmilyen lenne” – hangsúlyozta, hozzátéve: másmilyen lenne azok nélkül a „talpig emberek” nélkül is, akiknek nevét nem őrzi az emlékezet.
Áder János szavai szerint ha rájuk gondolva újra feltesszük a kérdést, hogy mi a legnagyobb kincs, amit a reformáció adott a magyar nemzetnek, a válasz is könnyebb. „Anyanyelv, zsoltárok, magyarságtudat – mindez a kultúránkba ivódott, a közös életünkbe épült, hozzánk tartozó érték” – fogalmazott, kiemelve: a legnagyobb jó, amit a nemzet kapott, „nem más, mint a református magyar ember”.
