Egy kirúgott repülőgép-szerelő lett a bűnbak a londoni támadás után

Tommy Robinsonnak elég sok van a rovásán. Milíciák szervezésére is buzdított, példája pedig ragadós lehet.

Elég közhelyes mondás, hogy a gyűlölet gyűlöletet szül, de napjainkban Nagy-Britanniában biztosan igaz: úgy tűnik, az elmúlt hetek iszlamista hátterű merényletei után megérkezett a bosszú. Hétfőre virradóra Londonban, a Finsbury Park közelében lévő mecsetből távozó hívők közé hajtott egy furgon, amelynek sofőrje állítólag azt kiabálta, hogy muszlimokat akar ölni; egy ember meghalt, tíz megsebesült.

Ha a dolgok így folytatódnak, a brit társadalom könnyen olyan gyűlöletspirálban találhatja magát, amelyből nagyon nehéz lesz kitörni – a történelem számos példát szolgáltat erre. Persze vannak, akiknek épp ez a céljuk, hiszen a gyűlöletet saját céljaikra használhatják fel: ilyen volt valaha a sokáig a Finsbury Parkban prédikáló Abu Hamza, és ilyen hivatásos bajkeverőnek hat az a Tommy Robinson is, az Angol Védelmi Liga egykori vezetője, akit a gyorsan ítélkező közösségi médiában sokan már most az éjszakai támadás fő felelősének, felbujtójának tartanak. A népítélet ellenére persze könnyen lehet, hogy az ügyben teljesen ártatlan, ám Robinson aktivitására a fősodor brit sajtó, így a konzervatív The Daily Telegraph is felfigyelt.

Az ír származású, 34 éves Robinson – akinek igencsak hosszú önéletrajza lenne, ha kérnének ilyesmit a szélsőséges mozgalmakban – már alig egy órával a merénylet után a Twitteren kezdte el az áldozatok hibáztatását, amikor azt írta: a megtámadott mecsetnek hosszú története van a terroristák és radikális dzsihadisták toborzásában, illetve a gyűlöletkeltésben és szegregációban. Még azt is hozzátette: mielőtt elkezdenék őt gyűlölni és fenyegetni, csak arra emlékeztetne, már évekkel ezelőtt megmondta, hogy ez következik.

A brit közösségi médiában persze kitört a vihar, egyesek már egyenesen Robinson letartóztatását követelik – mások meg, persze, ünneplik –, ő pedig fáradhatatlanul küldi a tweeteket és a Facebook-videókat, amelyben egyre azt magyarázza: ő nem felelős, hiszen csak kimondja a tényeket. Persze, terrortámadás történt és ártatlan emberek az áldozatok – magyarázza Robinson –, de mindez nem történt volna meg, ha a kormány már korábban fellépett volna a gyűlölet olyan fészkei ellen, mint a Finsbury mecset.

Robinson korántsem ismeretlen az angol médiában. A The Daily Telegraph egy tavalyi cikkének címe például ez: „Milyen Nagy-Britannia leggyűlöltebb emberének lenni? Kérdezzék meg Tommy Robinsont!”.

Az egykor repülőgép-szerelőnek tanult, de egy rendőrtiszt bántalmazása miatt börtönbe került és a lutoni reptérről kitiltott Robinson előéletének ismeretében ez kissé erőltetettnek tűnik, de akár védhető álláspont is lehetne, csakhogy nagyon hamar előkerült egy videó, amelyben két héttel ezelőtt arról szónokolt: mivel a brit kormány nem kezeli a problémát, milíciákat kell felállítani, és „kitakarítani az iszlám problémát”. Ez elég egyértelműen hangzik, nem nehéz összekötni az éjszakai támadással, még ha nem is szerepel benne közvetlen felszólítás.

Maga Robinson is azzal védekezett hétfőn egész nap a Twitteren, hogy ő soha nem szólított fel erőszakra, csak figyelmeztetett a veszélyre. Aztán gyorsan támadni kezdte London muszlim polgármesterét, Sadiq Khant, aki állítólag 2003-ban ismert iszlamistákkal beszélt egy konferencián, illetve általában az iszlámot. Persze ezt is trükkösen tette: „A Biblia melyik verse jogosít fel arra, hogy megöljük a muszlimokat?” – kérdezte, utalva a Korán egyik versére, amely állítólag a keresztények (az elérhető magyar fordítások szerint valójában a bálványimádók) megölésére szólít fel.

Bár a politikai rendszerben marginális szerepük van, Nagy-Britanniában számos olyan szervezet működött és működik, amely – állítólag reakcióként az iszlamizmus terjedésére –gyűlöletet kelt (meghatározásuk szerint: önvédelemre szólít fel) a muszlimok ellen.

Az egyik ilyen az English Defence League (Angol Védelmi Liga), amelynek Robinson az egyik alapítója volt 2013-ban. Korábban a British Freedom Party (Brit Szabadságpárt) nevű szervezet tagja volt, újabban pedig a németországi eredetű Pegida mozgalom (a német rövidítés feloldása: európai hazafiak a nyugat iszlamizációja ellen) brit fiókszervezetét vezeti. Két könyve is megjelent, az egyik Az állam ellensége című önéletrajza, a másik pedig egy igazi iszlámellenes írás, amelyik azt magyarázza, miért ölnek a muszlimok az iszlám nevében.

Robinson életútja egyébként meglehetősen viharos, illetve zavaros. Többször került összetűzésbe a törvénnyel futballhuliganizmus, verekedések és hitelcsalás miatt, egy ízben pedig más útlevelével próbált belépni az Egyesült Államokba, amiért tíz hónapot kapott. Úgy tűnik, rengeteg apróbb bűncselekmény van a rovásán, a brit rendőrség pedig úgy próbálta távol tartani utcai megmozdulások szervezésétől, hogy időnként visszarendelték börtönbüntetésének letöltésére egyik-másik ügye miatt.

Mindezek alapján sem mondható persze, hogy Robinsont közvetlenül össze lehet kötni a muszlimellenes támadással, ám példája jól mutatja, hogy a pattanásig feszült helyzetben van elég gyúanyag ahhoz, hogy brit szélsőségesek válaszként elkövetett terrorcselekményekkel erőszakspirálba sodorják a helyi közösségeket.