A bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a Szent László király által 1092-ben összehívott nemzeti zsinat helyszínén, a szabolcsi földvárnál tartott szentbeszédében hangsúlyozta, Jézus Krisztus tanítása és az Ószövetség mózesi parancsai egyaránt az Isten és az ember szeretetét tartották a legfontosabb törvénynek.
Szeretni annyit tesz, mint igazi javát akarni valakinek, ehhez pedig az szükséges, hogy egyre jobban megismerjük a teremtett világ törvényszerűségeit, a kinyilatkoztató üzenetét és azt a helyzetet, amelyben az egyének és a közösségek élnek – mutatott rá az egyházfő.
Hozzátette, ez volt a feladata Szent László királynak is, aki a kereszténység megszilárdításával gondoskodott a különböző népek, közösségek és kisebbségek békés együttéléséről.
A magyar egyházi és politikai törvényhozás szempontjából jelentős eseménynek számító szabolcsi zsinat és törvényhozó országgyűlés 925. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi szentmisén Erdő Péter a több mint ezerötszáz megjelent hívő előtt elmondta, a zsinat határozatait az egyháztörténelem kánonoknak nevezi, és az egyházi fegyelem belső előírásainak tekinti, szövegük viszont Szent László király törvényeinek gyűjteményében maradt fenn gyakorlatilag világi törvény módjára.
A zsinat egyebek között rendezte a tizedek kérdését, korlátozta a papok házasságkötését, meghatározta a parancsolt ünnepek dátumát és megünneplésének módját, előírta a szentmisén való részvételt. Határozott a lerombolt vagy elpusztult templomok újjáépítéséről, büntetést rótt ki a pogányokra, rendezte a zsidók és böszörmények viszonyait, büntette a nemi erőszakot és a házasságtörést, az erkölcstelen nőket és rendelkezett a királyi bíráskodásról.
A VII. Gergely pápa nevéhez fűződő, az egyházi tisztségek betöltését és a papság életformáját radikálisan szabályzó reformintézkedések és a magyarországi fejlődés között párhuzamot vonva megjegyezte, a szabolcsi zsinaton Szent László kettős célt követett, egyrészt lépést akart tartani a haladó nyugattal, de VII. Gergely pápa szigorú reformjait a hazai viszonyokhoz igazítva alkalmazta.
Utalt arra, a nép legnagyobb ellenállását a házasságról szóló rendelkezés miatt tapasztalhatta meg a lovagkirály, mivel a házasságtörés és különválás esetén – függetlenül attól, ki volt a vétkes – egyik fél sem köthetett új házasságot.
„Szent László király öröksége számunkra ma is az eszményekhez való hűség és a realitás bölcs szemlélete, amely nemcsak a lelki élet világában, hanem a látható emberi közösség, az egyház és a világi társadalom életében is nélkülözhetetlen” – zárta szentbeszédét a bíboros.
Az ünnepségre Szabolcsra érkezett a Győrben őrzött Szent László-koponyacsont-ereklye, amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, a határon túli katolikus egyházmegyék püspökei, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye papjai és hívei, valamint országos és megyei politikusok fogadtak.
A szentmisét követő emlékévi vándorkiállítás megnyitóján Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár hangsúlyozta, több mint 900 évvel ezelőtt a magyar nemzet megmaradásának az egyik legfontosabb sarokkövét rakták le a király, valamint a papság és az állam vezetői.
Az ekkor elfogadott első törvénykönyv rendelkezéseiben az az egyértelmű üzenet húzódik meg, hogy nincsen ország egyház nélkül, nincsen nemzeti felemelkedés Isten kegyelme nélkül – fogalmazott az államtitkár. Hozzátette, a törvény által lettek a felépített templomok a nemzet, a közösség épülésének valódi színhelyeivé, az egyházi ünnepek a nemzet ünnepeivé, az Istenbe vetett hit pedig a magyarság megtartó erejévé.
A nemzetet a kereszténység útján Szent István király vezette, szívében igazán Krisztus-hívővé azonban Szent László tette, aki számára a keresztény vallás nem az egész egyház támogatását jelentette, hanem egy belső iránytűt, amely minden cselekedetét meghatározta – jelentette ki beszédében az államtitkár.
A hívek a szentmise előtt és után is tiszteletüket tehették Szent László ereklyéje előtt, a családokat egész napos szabadtéri programokkal várták a szervezők.
