Szakmai körökben nagy felháborodást váltott ki a tavaly év elején kidolgozott, a magyar pszichológuskamara létrehozásáról szóló törvénytervezet. A dokumentum szövegét több szervezet jogi és szakmai szempontból is elhibázottnak nevezte. Hiányolták, hogy a tervezet létrejöttét nem előzte meg széles körű, érdemi vita. Az is felvetődött, hogy a javaslat voltaképpen a kamara megalakítását leginkább szorgalmazó, a Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesületét vezető Császár-Nagy Noéminak és az általa irányított szervezetbe tartozó nagyjából százhatvan embernek kedvezne. Ahogy az korábbi cikkünkben is megjelent, bár a szakemberek tiltakoznak, az Igazságügyi Minisztérium és a Miniszterelnökség is kritizálta, az Emberi Erőforrások Minisztériuma folyamatosan napirenden tartja a pszichológuskamaráról szóló törvénytervezetet.
A kamara létrehozását szorgalmazók szerint az érdekvédelmi szervezet megalapítása az egyetlen módja annak, hogy közösen fellépjenek a kóklerek, a magukat pszichológusnak nevező álszakemberek ellen. Bagdy Emőke, a pszichológiatudomány professzora, Császár-Nagy Noémi édesanyja, aki évtizedek óta támogatja a kamara létrehozását, a napokban a 24.hunak azt nyilatkozta, hogy egyrészt nem igaz az, hogy a lánya kamaraelnök szeretett volna lenni. Császár-Nagy Noémi már csak azért sem lehetne kamarai elnök, mert ez összeférhetetlen azzal, hogy az Egészségügyi Szakmai Kollégium klinikai szakpszichológiai és pszichoterápiás tagozatának is elnöke. Másrészt Bagdy szerint az érdekvédelem hiánya súlyos veszteséget okoz a szakmának, már csak azért is, mert jelenleg egyetlen rendelet sincs, amely meghatározná, hogy ki a pszichológus.
Bagdy Emőke véleményét osztja prof. Vargha András, a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének vezetője, a Magyar Pszichológiai Társaság főtitkára, aki nemrég a köztévé híradójában azt mondta, a szakma évtizedek óta hiába küzd azért, hogy legyen egy rendes érdekképviseleti szerve. Bár már többször nagyon közel voltak ahhoz, hogy létrejöhessen a kamarai törvény és szervezet, eddig még nem sikerült. A főtitkár szerint a kamara egyik legfontosabb rendeltetése nyilvántartani, hogy kinek milyen végzettsége, kompetenciája, speciális képzettsége van. Valamint hivatalos szervezete lehetne mindazoknak, akik pszichológiai szolgáltatással foglalkoznak. Vargha szerint amíg nem jön létre a szabályozás, addig a pszichológiai szolgáltatásokat igénybe vevő páciensek bármikor a kóklerek áldozataivá válhatnak. Sok olyan tevékenység van, amelyekhez a pszichológusdiplomán túl különböző speciális képzések is szükségesek. Ha a kamarai tagsághoz kötődően nyilvánossá tennék, hogy kinek milyen végzettsége van, akkor hamar kiderülne, ha valaki olyan pszichológiai szolgáltatást nyújt, amelyre nincs jogosultsága.
Tavaly Bagotai Tamás, Kökény Veronika és Tornyossy Mária klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, valamint Rudas János pszichológus szignálta azt az MTI-hez eljuttatott közleményt, amelyben kifogásolják, hogy a kamarai törvénytervezetet nem előzte meg széles körű szakmai vita. Ezek után jelentős szakmai szervezetek jelezték, hogy jelenlegi formájában nem támogatják a törvénytervezetet, mivel szakmai és jogi szempontból is elhibázottnak és kifogásolhatónak tartják. A kamara ellenzői szerint a tervezet nemhogy megvédené a szakmát, hanem még károkat is okozna. Szerintük a tervezet sem arra nem alkalmas, hogy a szakmai érdekképviseletet megfelelően ellássa, sem arra, hogy a szakmát jogosulatlanul gyakorlókkal szemben fellépjen.
Szigeti Ildikó krízistanácsadó szakpszichológus néhány évvel ezelőtt – amikor felvetődött a kamara alapításának gondolata – maga is a támogatók közé tartozott, ám azóta mivel szerinte megváltozott a cél, más lett a tematika, már az ellenzők táborát gyarapítja. A törvénytervezet alapján létrehozott kamara véleménye szerint éppen azokat a célokat nem tudná teljesíteni, amelyek miatt létrejött. A kamara ugyanis kizárólag a saját tagságát tudná szankcionálni, és míg a pszichológusok egymást büntetgetnék, addig a sarlatánok – nevető harmadikként – tovább folytatnák káros tevékenységüket. Ami pedig a szakmai regisztert illeti, a 2011-ben született felsőoktatási törvény pontosan meghatározza, hogy ki nevezheti magát pszichológusnak; ha a páciensnek kétségei merülnek fel valamelyik szakember hitelességével kapcsolatban, nyugodtan elkérheti a papírjait. Szigeti szerint a központosításból, az egyébként is nagyon sokrétű szakma egy fedél alá tereléséből semmi jó nem származik. A pszichológusnak a személyisége az eszköze, a mindenkire érvényes szabályok, az uniformizált módszerek kötelezővé tétele, valamint ha egy kis csoport határozná meg, hogy miként működhet a többség, sokat árthatna a szakmának – állítja. A szakpszichológus szerint szükség volna szakmai érdekképviseletre, de nem így.
A Pszichológus Kamaráról – MPK nevű facebookos vitaoldal szerint sokat elárul a törvénytervezetről a kamara előterjesztésének szövegén végigfuttatott szógyakorisági elemzés. Eszerint a 68 oldalas dokumentumban, mely a pszichológusok érdekeit védené, a szabály, a szabályoz szó 310-szer, a védelmet, képviseletet jelző szó 138-szor, a fegyelmi 266-szor, az érdek, közérdek és érdekében 71-szer, a büntet 56-szor, a segít, elősegít, segítő 9-szer, a kizár, kizárólagos 60-szor, a támogat, támogatás, támogató 9-szer, végül a támadó, félelemkeltő, kirekesztő szavak összesen 692-szer szerepelnek.
Számos, a törvénytervezetet ellenző pszichológus mondta el különböző fórumokon, hogy a szakmának fontos volna az érdekképviselet; nem a kamarát ellenzik, hanem a félelemfelkeltéssel, tiltással, kizárással fenyegető „erőszakszervezetet” létrejöttét.
