– Már értesítették hivatalosan, hogy érvénytelenítették az igazgatói pályázatát?
– Nem. Ezt csak a sajtóból tudom. Nem kaptam értesítést sem papír formátumban, sem e-mailen eddig.
– Tehát a hivatalos indokot még nem tudja.
– Nem is kell ezt indokolni, elég, ha annyit mondanak, hogy „nem, és kész”.
– Ha az elmúlt huszonkét évben megfelelt a posztján, akkor mit gondol, miért épp most tiltakoznak az igazgatósága ellen?
– Nem adtam el magam semmiféle politikai szervezetnek, az elmúlt évtizedekben csak a szakmával foglalkoztam.
– Gyanította, hogy ez lesz a végkimenetel?
– Nem ért váratlanul, sok helyről informálódtam. Így éreztem, hogy ez lesz a vége. Azért volt bennem némi remény, mégiscsak számít, hogy a szülők és a tantestület pozitív véleménnyel van rólam.
– Érzett valaha politikai nyomást a munkája során?
– Egy alkalommal érzékeltem felelősségrevonás-félét. Lázár János miniszter úr – a térség országgyűlési képviselője – egyszer Makón járt, akkor megkérdezte tőlem, miért írtam alá a miskolci Herman Ottó Gimnázium kiáltványát (az iskola tavaly kétségbeesett levélben hívta fel a figyelmet a közoktatás drámai állapotára, ezt követően robbant ki komolyabb tiltakozáshullám – a szerk.). Én ekkor kedvesen, udvariasan válaszoltam neki, és úgy gondolom ma is. Minden szavam igaz volt.
– Tehát máshonnan nem érzett rosszallást, például a helyi tankerületi központtól vagy az önkormányzattól?
– Nem.
– Ennek ellenére azt sejti, az ön menesztése nem független attól, hogy csatlakozott az oktatáspolitikát kritizálókhoz?
– Másra nem tudok gondolni, mert az iskolaigazgatóként töltött huszonkét évem alatt nem sikerült semmi olyat elkövetnem, amibe bele lehetett volna kötni.
– A helyi Fidesz-frakció szerint a gimnáziumban évek óta romlik az oktatás színvonala.
– A magyar oktatás színvonala romlik, nem a makóié. A szakma is jelzi a problémákat a kormánynak, a sajtónak, mindenkinek. Nem véletlen, hogy az elitgimnáziumok tanítványai már inkább külföldi egyetemekre jelentkeznek, ez igaz a makói diákokra is.