Ugyancsak negatív folyamatként jellemezte, hogy jelentős mértékben növekedett a családok anyagi hozzájárulásának aránya a fiatalok tanulmányaihoz. Például a szervezet 2007-es adatai szerint a diákok 58 százalékát támogatták szülei havonta, ám ez 2015-re 74 százalékra nőtt. Ez pedig Gulyás szerint tovább erősíti a felsőoktatás szelektív jellegét. Hozzátette azt is: már most is látni, hogy egyre kevesebb a hátrányos, illetve a halmozottan hátrányos helyzetű diák a felsőoktatásban. „Ha az ellátórendszer azt az üzenetet küldi, hogy bizonytalanság van, nincsenek meg a felsőoktatásba való bekerülésükhöz és bennmaradásukhoz szükséges erőforrások, akkor egyre többen maradnak távol a diplomaszerzéstől” – fogalmazott.
Ennek fényében különösen tanulságos a HÖOK egy másik, szintén 2015-ös felmérése, amelyben a hátrányos, illetve a halmozottan hátrányos helyzetű hallgatókat kérdezték megélhetésükről. A lesújtó eredmény szerint a megkérdezettek közel 42 százaléka arról számolt be: hónapról hónapra anyagi gondok és nélkülözések közepette él. További 41,5 százalék pedig azt jelezte: éppen csak hogy kijön a jövedelmeiből. Sőt, ha a teljes felsőoktatásban részt vevő diákok számához hasonlítjuk a hátrányos helyzetűek jövedelmét, azt is láthatjuk: életszínvonaluk jelentősen eltér gazdagabb vagy akár csak átlagos helyzetű társaikétól. Többet kell költeniük utazásra, lakhatásra és étkezésre, míg kevesebbet tudnak fordítani kulturális kikapcsolódásra és szórakozásra.
A HÖOK egyébként nem csak az ösztöndíjakkal nincs kibékülve, hanem a hallgatóknak lakhatást nyújtó kollégiumi rendszerrel sem. Bár üdvözölték, hogy a kormány tavaly Országos kollégiumfejlesztési stratégiát fogadott el, úgy vélik, ez felülvizsgálatra szorul.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!