Általános a felháborodás az alacsony egyetemi ösztöndíjak miatt. A hallgatók vagy cinikus viccelődéssel említik a témát, vagy kifejezetten dühösen – erről beszélt lapunknak Gulyás Tibor, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke. A szervezet már tiltakozott amiatt, hogy a kormány az elmúlt 10 évben nem emelte a hallgatói ösztöndíjakat, és a jelek szerint jövőre sem kívánja megtenni. „A 2018. évi költségvetési törvény szerint Magyarország kormánya számára nem fontosak a felsőoktatási hallgatók, és nem érdekes, hogy milyen körülmények között töltik mindennapjaikat” – írták júniusban.
Pedig a HÖOK nemcsak hogy kutatásokkal támasztotta alá a hallgatók rossz helyzetét, de konkrét javaslatokat is kidolgozott az ösztöndíjrendszer átalakítására. Például úgy vélik: az egy hallgatóra jutó évi 119 ezer forintos normatívát 172 ezer forintra kellene növelni. Ez kompenzálná az elmúlt 10 évben mért inflációt, így az ösztöndíjak visszanyernék a 2007-es reálértéküket. Ehhez pedig a jelenlegi 31 milliárd forintos forrás 43 milliárdosra növelésére lenne szükség. Utóbbi még mindig kirívóan alacsony például az 1992-es ráfordításokhoz képest, mikor is egy hallgatóra (akkori értékről átszámítva) még 540 ezer forintnak megfelelő összeget költött az állam.
Mint Gulyás Tibor elmondta, a HÖOK az elmúlt hónapokban Jövőkép címen fórumsorozatot tartott a hallgatóknak. A rendezvényeken mindig a legelső, égető kérdések között hozták fel a tanulók az ösztöndíjak kérdését. Ez pedig nem is csoda, ha megnézzük, mennyi állami ösztönzés jár ma egy tanulmányait komolyan vevő fiatalnak. Ma egy 4,5-ös átlagot teljesítő diáknak hozzávetőleg átlagosan 13 ezer forintnyi tanulmányi ösztöndíj jut egy hónapra. Ám vannak olyan intézmények is, ahol csak a törvényi minimumot, vagyis havonta mindössze hatezer forintot fizetik ugyanilyen teljesítményre. Ennek következményeként a HÖOK-elnök szerint az a „rendkívül ijesztő tendencia” van kibontakozóban, hogy a fiatalok tanulás melletti munkavállalása hatalmas mértékben megnő. A HÖOK korábbi vizsgálatokból kinyert adatai alapján míg 2007-ben a hallgatók bevallása szerint jövedelmük 25 százaléka származott munkából, ez 2015-re már 41 százalékra nőtt. „Ha a hallgató teljes mértékben háttérbe szorítja a tanulmányaira fordított időt, mert dolgoznia kell, az súlyos következményekkel járhat. Rontja a felkészülést és a szakmai elmélyülést, tehát veszélyezteti a diplomaszerzést” – magyarázta a HÖOK vezetője.