Mengyi „nem életszerű” visszaosztást emleget

A K. ügynökről, a nagy emberről, a nagyon nagy emberről és L-ről szóló tárgyaláson Voldemort tagadott.

Mengyi Roland nem tudja, hogy a költségvetési csalás kísérlete miatt folyó büntetőügyében a fő vádlottak miért tettek rá terhelő vallomást; arra gondol, hogy talán a fogvatartásból akartak így szabadulni – derült ki abból a kérdezz-felelekből, ami a Fővárosi Törvényszéken pénteken zajlott a fideszes országgyűlési képviselő és Steiner Gábor tanácsvezető bíró között. Utóbbi kiemelte, az említett vádlottak úgy tették meg részletekig egyező vallomásaikat, hogy fogvatartásuk miatt egymással akkor már régen nem tudtak egyeztetni. 

A politikus – aki az ügy hatodrendű vádlottja – már a szerdai, első tárgyalási napon közölte, vallomást nem kíván tenni, de kérdésekre készséggel válaszol. Az ügyész pénteken jelezte, a vádlott kérdésekre adott válaszai már vallomásként értékelendők.

Mengyit azzal vádolja a Központi Nyomozó Főügyészség, hogy közvetítőjén – harmadrendű vádlotton – keresztül, „alkotmányos költségre” hivatkozva ötmillió forintot kért szociális szövetkezetek vezetőitől azért, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) számukra megfelelő pályázatot írjon ki, amin tetemes támogatási összegeket nyerhetnek el; ezekből pedig 50-90 százalékot kellett volna visszaosztaniuk a politikus részére.

A vádlott-társak által csak Voldemortként emlegetett képviselő kijelentette, nem érzi magát bűnösnek, tagadta, hogy kért volna pénzt, vagy említett volna „alkotmányos költségeket”. A bíró megkérdezte, igaz-e, hogy azzal kecsegtette a vádlottakat, hogy hosszú távú együttműködést szeretne velük. „Igen, de nem úgy, ahogy ők mondták” – válaszolta Mengyi Roland, aki szerint csak a pályázatra gondolt, mint hosszú távú projektre, nem pedig arra, hogy a későbbiekben további pályázatokon is összedolgozhatnának.

A kormánypárti politikus és a pályázatíróként eljárt vádlott, B. Szilvia egybehangzóan úgy vélekedtek, nincs abban semmi szokatlan, hogy egy országgyűlési képviselő egy minisztériumban lobbizik a választókerületében munkahelyteremtés érdekében tevékenykedő szervezetek állami pályázati sikeréért. Voldemort elismerte, emiatt – „lobbitevékenység céljából” – valóban egyeztetett Köpeczi-Bócz Tamással, az Emmi államtitkárával, de cáfolta, hogy befolyásolni próbálta. Azt is valószínűtlennek tartotta, hogy a vádlott-társak előtt „K. ügynöknek” nevezte volna Köpeczi-Bóczot, noha egy lehallgatási anyag szerint történt ilyen.

A vádlottak közötti beszélgetések során másokat is kódneveken emlegettek. Azt a bíróság előtt valószínűsítették a megszólalni hajlandó vádlottak, hogy a „nagy ember” az államtitkár volt.

Hogy ki volt a „nagyon nagy ember”, és kire vonatkozott a „meg kell beszélni a dolgot L-lel” kijelentés, arra a bíróságnak eddig nem sikerült fényt derítenie.

Mengyi szerint kizárt, hogy utóbbi, tőle származónak tartott kijelentést valóban ő tette.

A bíró kérdésére azzal utasította vissza a pénzvisszacsorgatás kéréséről szóló vádakat, hogy kilencven százalékos visszaosztás „nem is életszerű”.

– Miért, mennyi életszerű? – kapta fel a fejét Steiner Gábor.
– Egy sem – vágta rá Mengyi Roland.

A vádirat szerint a Mengyi barátja, K. Péter Roland a politikus nevében át is vette azt a bizonyos ötmillió forintot („alkotmányos költség”), amit aztán – a pályázatok elbukása után – visszaadott a szövetkezeti vezetőknek. Az összeget a nyomozók lefoglalták. Azt Mengyi Roland is elismerte, ő valóban odaadott ötmilliót barátjának, de azt tagadta, hogy az kenőpénz-visszatérítés lett volna a pályázatokkal összefüggésben, szerinte az csak baráti kölcsön volt. Kérdésre hozzátette, nem tudta, mire kért tőle kölcsön K. Péter Roland.

Steiner bíró láthatóan nehezen tudta elképzelni, hogy valaki úgy hitelez ekkora összeget, hogy nem kérdezi meg, mire kell,

de Mengyi ragaszkodott hozzá, hogy köztük „ilyen viszony” volt.

B. Szilvia pályázatíró a pénteki tárgyaláson is fenntartotta azt a korábbi álláspontját, miszerint a szövetkezeti vezető vádlottak csak azért beszéltek pénzvisszaosztásról, mert félreértették a pályázati pénz felhasználásának mikéntjét.

Steiner Gábor megpróbálta megérteni, hogyan lehetséges az, hogy miközben a nő rendszeresen egyeztetett velük pályázati tanácsadóként, fél éven keresztül mégsem vette észre, partnerei mind abban a hiszemben vannak, hogy a pályázati pénz 50-90 százalékát súlyos bűncselekményre kell fordítaniuk. Ráadásul ez a mérték a lehallgatások szerint fel is háborította őket.

B. Szilvia erre nem tudott választ adni, de továbbra is hangoztatta, köztük erről a találkozókon nem esett szó.