Tizenkét új helyszínnel gazdagodott a világörökségi lista

Első ízben került fel Angola és Eritrea, három helyszínt ki is terjesztettek a szakértők.

Felkerült a világörökségi helyszínek közé a Dél-afrikai Köztársaság északi részén elterülő Khomani kulturális tájegység. A homokban gazdag területről előkerült leletek tanúsága szerint a térségben már a kőkorszak óta élnek emberek. A terület fontos szerepet játszik a nomád khomani szan népcsoport életében.

Világörökség lett a kambodzsai – khmer nyelvterületi – Sambor Prei Kuk régészeti lelőhely, amelyet az Angkor előtti, Chenla birodalom fővárosaként, Ishanapuraként azonosítottak a kutatók. A területen lévő gazdagon díszített homokkő-elemek igazi mesterműnek számítanak.

Az új helyszínek között szerepel a kínai Kulangszu szigete, amely az 1900-as évektől vált az ország fontos kereskedelmi pontjává. Az aprócska szigeten egyebek között a hagyományos kínai és a nyugati építészet, valamint a korai 20. századi modernista stílus és az Art Deco ötvözéséből született új építészeti mozgalom jellegzetességei köszönnek vissza.

Az indiai Ahmadábád óvárosa a szultánság idejéből való gazdag építészeti örökségei miatt került fel a listára. A Szábarmati folyó keleti partján fekvő, fallal körülvett történelmi várost sűrűn álló hagyományos épületek, kapuval ellátott utcák, nyilvános kutak és vallási épületek tarkítják.

Világörökségi helyszín lett a törökországi Aphrodisias, magában foglalva az azonos nevű régészeti lelőhelyet és a városhoz közeli márványbányákat, valamint az északnyugat-angliai Lake District (tóvidék), amelynek a természet és az ember által formált tájai a 18. századtól kezdve voltak kedvelt témái a képzőművészetnek és az irodalomnak. Az új helyszínek között szerepel a brazíliai Valongo régészeti lelőhely is: a Rio de Janeiróban lévő rakpart volt a hajón Brazíliába szállított afrikai rabszolgák egykori fő kirakodóhelye.

A bizottság úgy döntött, hogy a Kárpátok és Németország ősi bükköseinek országhatárokon túli területei is felkerülnek a világörökségi helyszínek közé. A Kárpátokban és Európa egyéb régióiban fekvő ősbükkösök összefoglaló név 12 országot – Albánia, Ausztria, Belgium, Bulgária, Horvátország, Németország, Olaszország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország és Ukrajna – foglal magába.

A strasbourgi történelmi központ (Grande-Ile) határainak kiterjesztésével immár a német adminisztráció (1871–1918) idejéből való Neustadt is a világörökségi helyszín része. A Bauhaus Weimarban és Dessauban lévő műemlékeihez pedig a bernauiak is csatlakoztak.