Optimális esetben is csak a reformáció emlékévének őszére készül el a budai Várba az évforduló alkalmából tervezett emlékkút és -forrás. A projektre – amit az eredeti tervek szerint három hónapja le kellett volna zárni – eddig három közbeszerzést írtak ki, ám ezek közül az első kettő eredménytelenül zárult. Az ok prózai: a megrendelő I. kerületi önkormányzat a költségeket jócskán alulbecsülte. Első alkalommal például még a legkedvezőbb ajánlatot adó cég is a rendelkezésre álló keret több mint háromszorosát kérte. Pedig idő lett volna a felkészülésre. Már egy 2014-es bizottsági ülésen is megfogalmazódott az emlékforrás terve, mint a „jubileum maradandó alkotásainak” egyike. Az elképzelés az volt, hogy a budai Vár Murad pasa bástyájában (a Vár északnyugati részén) olyan emlékhelyet hoznak létre, amely a reformáció egyik fő üzenetére, a forrásokhoz való visszatérésre utal.
Az előzetes beszámolók kivétel nélkül hangsúlyozták, hogy nem látványos emlékművet emelnek, hanem csak kisebb fejlesztésben gondolkodnak, feltehetőleg ezért is szabták szűkebbre a büdzsét. Más kérdés, hogy már a kezdetektől arról volt szó: az emlékhely kialakításával párhuzamosan az önkormányzat rendezi, parkosítja a területet, illetve gondoskodik megközelíthetőségről is, ami némileg azért ellentmondott a fapados terveknek. Mindenesetre múlt év végén az állami hírügynökség arról számolt be, hogy májusra állni fog az emlékhely, március elejére pedig a tervek is elkészültek. Ha ekkor kiírják a közbeszerzést, és az eredménnyel is zárul, akkor vélhetően tartható lett volna a késő tavaszi határidő, de a tendert végül csak május közepén tették közzé. Ez pedig már önmagában legalább két hónapos késést vetített előre, a kivitelező ugyanis 60 napot kapott volna a munka elvégzésére.
Igen ám, de a tervek valószínűleg túl ambiciózusak lettek a megálmodott büdzséhez képest. Míg ugyanis a budavári önkormányzat alig több mint 87 millió forintot szánt az emlékhelyre, a három beérkező ajánlat nettó 270–298 millió forint között szóródott. Ennek megfelelően a közbeszerzést eredménytelennek minősítették, és négy hét múlva új tendert írtak ki. Ám némileg meglepő módon a műszaki leírás nemhogy egyszerűsödött volna, terjedelmét tekintve még bővült is: az új dokumentum tíz oldallal hosszabban írta le az elvárt paramétereket, mint másfél hónappal korábban közzétett elődje. Ráadásul a kivitelezésre is harminc nappal több időt adott a kiíró. Egészen pontosan csak adott volna – mert végül ez a tender is eredménytelenül zárult. Hiába növelte meg a büdzsét (és a terjedelmesebb leírás ellenére csökkentette a költségeket) az önkormányzat, az új, immár 144 milliós keret is szűknek bizonyult.