„A magyar kormány talán nem is tudja, milyen korrupciós hálóba lép be ezzel” – jegyzi meg egy tüntető, miután a Wesselényi utcában átadják a petíciót. A tüntetők másik gondja egyébként az, hogy az egész üzlet átláthatatlan, többszöri megkeresésükre sem kaptak kielégítő választ a részleteiről. A folyószabályozást ugyanis már az előző elnök alatt elkezdték, aztán a projekt félbemaradt, pedig rengeteg pénzt elköltöttek az előkészületekre. „Valami maradandóra kéne inkább költeni, nem igaz?” – teszi fel a kérdést a szervezet alelnöke, aki egyébként 37 éve él Magyarországon, de folyamatosan figyelemmel kíséri a hazai eseményeket. „És magyar szempontból is: évtizedek óta itt adózom, ebben a 16 milliárd forintban az én adóm is benne van. Lenne mire költeni ezt pénzt itt is, nem?” – teszi hozzá.
A Kossuth téren újabb petíció cserél gazdát, majd a maroknyi tüntető összeáll egy percre, hogy a John Lennon-féle Give Peace a Chance refrénjének dallamára elénekeljék: „All we are saying / We don’t need loans” – azaz: „Csak annyit mondunk / Nem kérünk kölcsönt”. Ezután pedig a szervezet elnöke, Frederick Omoyoma Odorige vág bele egy beszédbe, amelyben elmagyarázza a minden szempontból egyedi tüntetés motivációját, amelyben kitér a migrációra is. Szerinte nem azért hagyják el az országot honfitársai, mert Nigéria szegény, hanem mert az országot vezetők zsebre teszik a pénzeket. Szerinte nagyon furcsa dolog, hogy egy 180 millió lelket számláló ország egy tízmilliós országtól kér kölcsönt egy ilyen projektre. „Tolvajok!” – kiabál közbe az egyik tüntető angolul, mire a többiek is skandálni kezdik a szót.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!