A cigány telep valóságos városka a borsodi Boldván belül. Az Akác úton és a Rezeda utcán egyetlen üzlet vagy kocsma sincs, mégis úgy pezseg az élet, ahogy a 2300 lelkes település központjában sem. Kedd délelőtt akadt, aki a téli tüzelőt hordta a portájára, máshol asszonyok szárították a kerítésen a ruhákat, a helyenként takarosnak látszó házak között pedig egymást érték az emberek: ki a hivatalba sietett, ki az utcai kútról cipelte a vizet. Odébb csapatnyi tini tereferélt a még ködtől nyirkos árokparton. Egyikük nevetve vetette oda: táppénzen vagyunk. Később csak elmondták, nem volt kedvük iskolába menni.
Bár a ma 20 éves Alexandra alig néhány évvel idősebb náluk, a lányok csak keveset tudnak róla. Kortársaitól eltérően ugyanis ritkán mozdult ki hazulról. A családja a tiltással próbálta elejét venni annak, hogy bárkinek elmondja, apja kilenc éven át rendszeresen megerőszakolta, fenyegette, verte, az édesanyja pedig falazott mindehhez. Végül két gyereket szült a vérfertőzéses kapcsolatból.
Bár a terror mindennapos volt, közel egy évtized és a második gyermek halála kellett ahhoz, hogy a szakszolgálatok értesüljenek arról, mi történik a családban. Az elszenvedett kínokról a szomszédok sem tudtak. Nem hallották veszekedés hangjait a szegényes házból. Pedig állították: ha valami történik, arról mindenki tud a cigánysoron.
Akkor érkezett a hivatalokhoz az első jelzés, amikor már késő volt. 2016 júliusában – a második gyermek otthoni megszülése és Alexandra kórházi ellátása után – a védőnő értesítette a helyi család- és gyermekjóléti szolgálatot a fiatal nő szüléséről és a csecsemő rejtélyes haláláról – a babát holtan, az ágyneműtartóban találták meg. A szakember Alexandra terhességéről sem tudott.
A szolgálat azzal hárít, hogy a védőnő előtt senki nem jelzett nekik problémát. Pedig – derül ki a munkatársunknak küldött válaszból – a hétgyermekes família szegény életkörülményeiről tudtak, ami elvileg rendszeres kapcsolatot feltételez a szakszolgálat és a család között. Főként, hogy a „derék apa” az önkormányzat közmunkaprogramjában dolgozott. Ám nem tűnt föl semmi az iskolában, az óvodában, de a háziorvosnak sem.
Úgy látszik, az sem volt elég a kitüntetett figyelemre, hogy Alexandra 14 éves korában szülte meg az első gyermekét. És – miután a Hír TV-nek azt állította, akkor hét hónapos várandósan járt védőnőnél – a védőnői szolgálatnak elvileg tisztában kellett lennie vele, hogy kiskorúként adott életet egy gyermeknek. Beszédes az is: az anyakönyvezésnél elég volt annyit mondania a családnak, hogy a gyermek apja ismeretlen. A babát egyébként úgy nevelték, mintha ő is a családfőnek és a feleségének az egyik aprósága volna.
Hogy az utcabelieknek nem tűnt föl semmi, arra magyarázat lehet, hogy – mint már említettük – Alexandrát a családja elzárta a külvilágtól. Még a vécére is csak kísérővel mehetett ki, ha terhessége alatt mégis az utcára kényszerült – mondta korábban az RTL Klubnak –, a hasát leszíjazták, és bő ruhát viselt.
Az egyik, magát koronatanúnak mondó utcabeli viszont a Magyar Nemzetnek azt állította, ő igenis tudta, hogy Alexandra első gyermekét az apja nemzette. A cigány telep lakói szerint már a történtek kitudódása előtt sem rokonszenveztek a lányát megrontó férfival. Ennél meglepőbb, hogy ma már Alexandráról is olyan gyűlölettel beszélnek, mint apjáról. A szegregátum lakói számára ugyanis elképzelhetetlen, hogy a lánynak ellenére lett volna az apja szexuális közeledése, ha hosszú éveken át képes volt eltűrni. Kétszer – mondták – nem eshet senki teherbe a saját apjától, még akkor sem, ha a családfő akarata és szava a cigány közösségben kétségbevonhatatlan.
Alexandra apja és anyja az elhunyt csecsemő holttestének megtalálása után előzetes letartóztatásba, kiskorú testvérei és apjától született gyermeke pedig állami gondozásba került. Alexandra a szomszédos Alsóvadászon telepedett le. Otthonában nem találtuk, éppen almát segített szedni párjának. Akivel egyébként rokonságban van. Öt hónapos terhesen most az ő gyermekét várja.
