Galó József, a templom plébánosa szerint a nemcsak hazánkban egyedülálló, hanem európai jelentőségű altemplom 1983-ban lezárult feltárása óta nem végeztek állagmegóvást, felújítást az épületen. Az elmúlt három és fél évtized alatt a falazat mállásnak indult, a csatornák hiánya, rossz állapota miatt pedig rendszeres a beázás.
A helyzetet nehezíti, hogy az altemplom szellőztetése is megoldatlan, ami egy 2010-es, részbeni belvizes elöntés óta egyre komolyabb gondot okoz a moha és penész megtelepedése miatt – tette hozzá.
Elmondta, hogy az altemplom ennek ellenére előzetes bejelentkezést követően továbbra is látogatható, és a templomban vasárnaponként misét is tartanak. Azonban az épület és a benne található, turisztikai szempontból is kiemelkedő jelentőségű freskótöredékek megóvása érdekében mielőbb szükség lenne a rekonstrukcióra. Ehhez szerinte legalább 50 millió forintot kell majd előteremteni.
Ficzek László, az Egri főegyházmegye általános helynöke az MTI-t arról tájékoztatta: hosszú ideje keresik a forrást a műemléktemplom felújítására, amelyhez pályázati úton szeretnék a szükséges anyagi feltételeket megteremteni. Jelezte, hogy amennyiben ez sikerül, céljuk nem csupán az állagmegóvás, hanem a teljes helyreállítás és akár új, turisztikai célokat is szolgáló létesítmények kiépítése.
A román stílusú feldebrői római katolikus plébániatemplom, valamint a nyugati és keleti kereszténység kultúráját ötvöző altemploma 54 alakzatból álló freskóival Magyarország egyik kiemelkedő XI. századi építészeti műemléke. Az épület a Mátra déli részén megtelepülő Aba nemzetség temetkezési helyéül szolgáló sírtemplomnak készült.
A XII–XIII. század fordulóján átalakították: a korábbi öthajós templom ekkor háromhajós, az eredetileg centrális alaprajzú épület kereszt alakú lett. A későbbi századok során is többször átépítették, így az 1400-as években, amikor déli homlokzatán gótikus ablakokat nyitottak.
Grassalkovich Antal költségén 1743-ban ismét jelentős átalakítást hajtottak végre: akkor falazták el az altemplomot és távolították el a hajó közepének pillérsorát. Az ebből adódó statikai hibák és a mennyezet megrepedezése miatt 1785-ben az épület újra rekonstrukcióra szorult, 1793-ban pedig vihar tett kárt a tetőzetben. Az 1870-es években Henszlmann Imre fedezte fel az altemplom középső szakaszát, falain a páratlan falfestményekkel. 1897-ben Gerecze Péter kezdett ásatásokat, majd Lux Kálmán és Erdei Ferenc dolgozott a helyreállításokon.
