Pölöskei Gáborné: Az a cél, hogy minden fiatalnak legyen végzettsége

– Hamarosan valósággá válnak a Szakképzés 4.0 tervei, ami nagy horderejű változást hozhat. Miért van erre szükség?

– A cél a magyar gazdaság versenyképességének növelése, amihez minőségi, képzett munkaerőre van szükség. Ezért újra kell gondolni a szakképzés teljes rendszerét, a megindított fejlesztéseket pedig tovább kell vinni. A követendő irányok meghatározásában bevált nemzetközi – elsősorban osztrák és német – gyakorlatokra támaszkodhatunk.

– Mit jelent ez konkrétan?

– Az egyik alappillér, hogy kielégítsük a gazdaság igényeit, ehhez keresletvezéreltté tesszük a szakképzést. A másik, hogy mindennek az egyéni boldogulást is szolgálnia kell. Egyrészt a szakképzés karriert, másrészt felzárkózási és felemelkedési lehetőséget biztosít. Ezt a kettőt nem szabad összekeverni. A magas szintű szakmai képzettségűeket kiváló szakmai karrierlehetőség és egyre magasabb jövedelem várja. A hátrányos helyzetből induló fiataloknak a szakmai végzettség kitörési lehetőséget jelent. Talán a legfontosabb változás, hogy a jelenlegi szakgimnáziumi 4+1 struktúra helyébe az ötéves technikumi képzés lép, amelynek végén négy közismereti tantárgyból kell érettségi vizsgát tenni. Az ötödik érettségi tárgyat a szakmai vizsga váltja ki, emelt szintű érettségi tárgynak megfeleltetve, ezzel is megkönnyítve a szakirányú felsőoktatásba való továbblépést.

– Hogyan lehet meggyőzni a szülőket arról, hogy a szakképzés méltó életpályát biztosít a gyereküknek?

– Sikert élhet meg a szakképzésben tanuló diák a pályafutása során azzal, hogy megelégedett a jövedelmével, azzal, hogy alkot és kreativitását megélheti szakmájában. De siker az is, hogy valaki felépíti a saját cégét, hogy mesterfokon műveli a szakmáját. Azt gondolom, sok lehetőség és sok ágazat van a szakképzésben, és a stratégiát olyan rendszerbe próbáltuk foglalni, ami pontosan ezt a vonzó jelleget domborítja ki. A karrierlehetőségeknek két útjuk van. Az egyik a technikusképzés, amely a mérnökképzés előszobája is lesz, mert a diák olyan gyakorlati tudásra is szert tesz a szakképzés során, ami által nagyon jó mérnökké válhat. A másik út a szakképző iskola, amely a kétkezi szakmához szükséges tudás megszerzéséről szól. Itt a tanulók a saját szakmájuk mestereivé válhatnak.

– Milyen változások várhatók az oktatás tartalmában?

– Az egyik legfontosabb a képzési tartalom megújítása, hiszen sokat változott a technológia, ma már nagyon sok minden automatizált. Amit régen egy esztergagépen hoztak létre, azt most digitalizált eszközökkel készítik. Ezért alapvető elvárás, hogy a tanulóknak egyre szélesebb körű digitális tudásuk is legyen. Ennek érdekében a tankönyvek újraírása helyett a digitális tananyagok fejlesztésére van szükség. A mai fiatalok sokkal fogékonyabbak a multimédiás tartalmak befogadására. Emellett azért is jobb megoldás ez, mert digitális tananyag használatával sokkal gyorsabban, rugalmasabban tudunk reagálnia nagyon gyorsan változó környezetünkre.

– Oktatófilmekkel amúgy is jobban fel lehet kelteni a diákok érdeklődését.

– A gipszkartonozást 20-25 oldalnyi szöveggel tárgyaló tankönyvnek valóban jobb alternatívája egy pár perces oktatófilm, amelyet megbeszélnek a tanárral. Ráadásul hatékonyabb, gyorsabb is lesz a tanítás, a diákok érdeklődését, figyelmét is jobban fenn lehet tartani audiovizuális tartalmakkal. De azt is meg kell vizsgálni, hogy a technológiai fejlődés nyomán mára elavultnak számító tananyagok helyére milyen új, hasznos ismeretanyagok emelhetők be.

– Decemberben már beszéltünk arról, hogy az Ágazati Készségtanácsok ezen a téren is temérdek javaslattal éltek. Hol tart a velük való munka?

– A szakképzés fejlesztésében az Ágazati Készségtanácsoknak kulcs­szerepük van. Januárban minden készségtanács egy javaslatcsomagot tett le az asztalra többek között az Országos képzési jegyzék megújításáról. Szakmák összevonására, egységesítésére, tartalomfejlesztésre adtak javaslatokat. A leírtakat a Szakképzési Innovációs Tanács munkacsoportjai gondolják tovább. Ez is rávilágít arra, hogy az fejlesztéssel kapcsolatos minden döntésünk széles körű társadalmi egyeztetésen alapszik. Összességében elmondható, hogy az iparkamarák és a vállalatok kezdeményezésére fejleszti tovább a kormány a szakképzést.

– Azt ma már senki sem vitatja, hogy a készségfejlesztés a jövő útja. Mindezt a stratégia az alapszakmák kapcsán tárgyalja. Miért?

– A gyorsan változó technológiák korában széles ágazati alaptudást kell adni, meg kell találni azokat a szakmákat ágazatonként, amelyekre a későbbi képzéseket, fejlesztéseket építeni lehet. Ezeket alapszakmáknak fogjuk nevezni, és az ezekhez szükséges készségeket kell a diákok esetében fejleszteni. Bárhol helyezkedik majd el a tanuló az ágazaton belül, szüksége lesz ezekre a képességekre. Az iskolákban csökkentenénk a szakmák számát, mert így jobban fel lehet készíteni az oktatási intézményeket arra, hogy elmélyültebben oktassák az ágazati kompetenciákat.

– Milyen változásokat terveznek a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel kapcsolatban?

– Bevezetünk egy orientációs évet, ami a bizonytalanokat segíti a pályaválasztásban, a műhelyiskola és a szakkollégiumi rendszer pedig a felzárkózásukban nyújt segítséget. Egy uniós program részeként az idei tanév elején minden kilencedik osztályos diák készségeit felmértük. Arra jutottunk, hogy ilyen felmérést már az általános iskolában is kellene végezni. Ez segítené a diákokat abban, hogy megismerjék az erősségeiket és tisztába jöjjenek azzal, milyen ágazatokban, milyen szakmákban hasznosíthatnák azokat. Így sokkal könnyebben tudnának eligazodni a pályaválasztás során. De megnéztük például azt is, hogy kilencedik osztályban miből bukik meg a legtöbb diák. Azt láttuk, hogy a matematika után a szakmai tantárgyak voltak a második helyen. Mindezek alapján azt a következtetést vontuk le, hogy egyrészt segíteni kell a diákoknak abban, hogy a képességeiknek és érdeklődésüknek megfelelő szakmát kezdjék el tanulni, másrészt a tananyag tartalmát felül kell vizsgálni.

„A műhelyiskolák létrehozása megállíthatja a diákok lemorzsolódását”
Fotó: Bach Máté

– Az elmúlt hetekben újra vitát kavart a hazai sajtóban, hogy 18 évesnél fiatalabbak kikerülhetnek az oktatási rendszerből. Miben hoznak újat a műhelyiskolák?

– Nem szerepel a tankötelezettség korhatára a stratégiában, mert ha lenne egy ilyen ideális kor, akkor valószínűleg minden ország ezt választaná. Azonban van olyan ország, ahol 15 év a tankötelezettség korhatára, van, ahol 16, 17 vagy 18 év. Az viszont hangsúlyos a stratégiában, hogy lehetőleg minden fiatal végzettséggel lépjen ki a munkaerőpiacra. Nem az a kérdés, hogy mikor szerzi meg ezt a végzettséget, hanem az, hogy megszerezze. Egy oktatási rendszer minőségéről ugyanis az adja a legjobb visszajelzést, hogy hányan lépnek ki képességeiknek megfelelő végzettséggel. Ezt a célt szolgálja a műhelyiskola is, amely nem tanévhez kötött, hanem végzettséghez, és részszakképesítést ad. Az a gyerek, aki fél év alatt képes megtanulni a tananyagot, és dolgozni szeretne, kiléphet a rendszerből. Akinek több időre van szüksége, azt hosszabb ideig tanítják majd a műhelyiskolákban. Ennek a képzésnek a lényege a rugalmasság. A másik újdonság a műhelyiskolák esetében, hogy közismeretet csak annyit tanulnak itt a diákok, amennyi az adott szakmához szükséges.

– Erre eddig nem nagyon volt példa. Hogyan néz ki ez a gyakorlatban?

– Ha például burkolónak készül egy diák, akkor ki kell tudnia számolni, hogy egy adott helyiség leburkolásához hány járólapot kell vennie. Akkor kaphat szakmai bizonyítványt és léphet ki az iskolarendszerből, ha erre képes. A másik újdonság az, hogy mesterembertől fogja megtanulni a szakmát a gyakorlatban. Vagyis a képzés személyre szóló, az egykori mester-inas kapcsolat mintájára épül, ez közvetlenül is segíteni fogja a hatékony tanulást. A műhelyiskolába kerülő gyerekeknek az esetek döntő többségében sikerélményeket hozhat a kétkezi munka, az alkotás, mindez később, a munkaerőpiacon motiváltabbá teheti majd őket.

– A nyelvoktatást is érintik a változások? Az elmúlt időszakban temérdek vita zajlott ebben a témában.

– Azt látjuk, hogy a szakképzésben tanulóknak is fontos a kommunikációképes nyelvtudás és a szakmai nyelv ismerete. Ezért növelni szükséges az óraszámokat, és a képzés teljes ideje alatt fejleszteni kell az idegen nyelv oktatásának hatékonyságát. Egy nyelv oktatását preferáljuk, a szakmai képzésben elsősorban az angolnyelv-tudás fontos, de azok az iskolák, amelyek például német duális partnerrel vannak kapcsolatban, nyilvánvalóan választhatják a németet is. Tehát a tanított nyelv kiválasztását rábíznánk az iskolákra, de célunk, hogy többen szerezzenek középfokú nyelvvizsgát a tanulmányaik során.

– Nem beszéltünk még a szakmai oktatókról, pedig az ő tudásuk naprakészsége kulcsfontosságú.

– A szakmai tanárok tudásának megújulása elsősorban az adott ágazat vállalatainál lehetséges, így naprakész tudásuk lesz az új technikai és technológiai változásokról. Erre az igény és a lehetőség megvan, a szabályozást kell úgy átalakítani, hogy ez továbbképzésnek számítson. Idetartozik, hogy a szakmai tanár részt vegyen felsőoktatási duális képzéseken vagy továbbképzéseken is. Nemcsak az iskolai oktatók mennek majd a vállalatokhoz, hanem például a vállalati mérnökök is tartanak majd órát az iskolákban. A stratégia tartalmazza a szakmai tanárok megbecsülését, és ehhez a szükséges feltételeket a kormány biztosítani fogja.

– A kormány ösztöndíjjal is motiválni kívánja a diákokat. Mire számíthatnak a tanulók?

– Újdonság lesz, hogy a kormány bevezeti az egységes szakmai ösztöndíjat. Ha valaki 14 évesen a szakképzést választja, akkor a teljesítményétől is függő, folyamatosan emelkedő juttatásra számíthat. Később ehhez hozzájöhet még a gyakornoki jellegű jövedelem is, ha a diák szerződést köt egy vállalattal.

– Mikorra várható, hogy a szülők és a gyerekek is érezni fogják a változást?

– A tervek szerint a 2020-ban kezdődő tanévet már úgy kezdhetik meg a diákok, hogy egy részleteiben megújuló szakképzési rendszer fogadja őket.