Eurábia után most már Eurafrábia?

A szó veszélyes fegyver – énekelte az Illés együttes a hetvenes évek elején. Igazuk volt: egy új fogalom bevezetése és elfogadtatása a közvéleménnyel egyértelmű célokat hordoz magában.

Afrikából érkezett férfiak a málagai kikötőben. Szállítmányozási ügynökségekké váltak az európai intézmények? Fotó: MTI/EPA/Carlos Díaz

Az Európai Parlament március 26-i strasbourgi plenáris ülésén megalkotott egy új szót, az „afroeurópaiak” fogalmát. Nagy pillanat ez: az eddig már jól megismert – és kiismert – Eurábia fogalma után tehát az unió új távlatokat nyitott meg: az arab–európai egyesülés után máris megnyílik a kapu az afrikai–európai egyesülés felé.

Ez lenne tehát a szép új világ az uniós fősodor. Ha megengedik, segítek továbbfejleszteni az afroeurópai szóban rejlő nagy lehetőséget: immáron nem pusztán Eurábiáról mint célról van szó, hanem egyenesen Eurafrábiáról.

A szó veszélyes fegyver – énekelte az Illés együttes a hetvenes évek elején. Igazuk volt: egy új fogalom bevezetése és elfogadtatása a közvéleménnyel egyértelmű célokat hordoz magában. Ha egy kevert fajú, vegyes etnikumú, vegyes és összekeveredett identitású – tehát identitás nélküli – Európát akar megteremteni a liberális fősodor a következő évtizedekben, akkor ezt először fogalmi szinten kell elkezdeni. Erre jó az „afroeurópai”.

Kezdetben vala az Ige – szól János evangéliuma.

Ezen a bizonyos strasbourgi plenáris ülésen az Európai Parlament az afrikai származású európai lakosok elleni diszkrimináció felszámolása céljából fogadott el állásfoglalást, méghozzá elsöprő többséggel. Ebben felszólítják az Európai Bizottságot és az uniós államokat, hogy lépjenek fel a „rendszerszintű rasszizmus” ellen, különösen az oktatás, a lakhatás, az egészségügy, az igazságszolgáltatás, a politikai részvétel és – természetesen – a migráció területén. Majd következik az a mondat, amelyben már szerepel a bűvös új szó: a képviselők azt kérték, hogy az illetékes hatóságok biztosítsanak megfelelő védelmet az AFROEURÓPAIAKAT érő hátrányos megkülönböztetéssel és bűncselekményekkel szemben.

Ennek az új fogalomnak a bevezetése nem mást szolgál, mint hogy szép lassan, majd egyre gyorsuló ütemben érzékenyítse az európai fehér embereket az új „realitásokhoz”: hogy Európa elveszíti eredeti arculatát, fehér, keresztény mivoltát.

Itt jegyzem meg, hogy már 1974-ben Párizsban, erős francia indíttatásra elindult az Euro–arab dialógus nevű kezdeményezés, s már a hetvenes évek közepén megjelent az új fogalom: Eurábia. A folyamat azóta töretlenül halad, legutóbb éppen februárban tartott az unió és az Arab Liga csúcstalálkozót.

Most pedig elkezdődik egy ezzel párhuzamos folyamat: az afrikaiak „európaizálása” és európai betelepedésük –pontosabban inkább betelepítésük – természetesként elfogadtatása. Jelenleg még csak 15 millió Európában élő afrikairól beszélünk, a határ nyilván a csillagos ég.

A két folyamat pedig láthatóan összekapcsolódik és egységessé válik – a globális elit szándékának megfelelően.

Jómagam 1996 óta írtam és beszéltem arról, hogy Magyarország egy következmények nélküli ország, s felléptem e jelenség ellen. Mondásomból szállóige lett.

Most azt teszem hozzá: normális esetben a szavaknak, fogalmaknak is van következményük. Sajnos az olyan szavaknak is, amelyeket most az európai fősodor az európai parlamentben kiküszködött magából.

Nemrég jött a híre annak, hogy Németországban Beethoven születésének 250. évfordulójára tévésorozatot készítenek a nagy zeneszerző életéről – minden eddiginél hitelesebbet. Ennek érdekében – s az „érzékenyítés” szellemében – azt tervezik, hogy a főszerepet egy fekete bőrű színész játssza majd el.

Mi következik mindebből?

Az, hogy a fogalmak szintjén is meg kell vívni a küzdelmet. Újra és újra el kell mondanunk: mi nem Eurábiát vagy Eurafrábiát akarunk, hanem a görög és római fehér kultúrán alapuló, keresztény Európát.