sőt, többnyire magát a helyes diagnózist is csökönyösen elutasította (ez jól kitűnik beszédeiből is). Elévülhetetlen szerepe van abban, hogy az integrációs közösség politikai tekintetben élesen megosztottá vált, és még kommunikációs tekintetben sem kívánta magára vállalni a konfliktusenyhítő – a felek között érdemben és 3. oldal hatékonyan közvetítő – EU-s intézményi vezető felelősségteljes szerepét. Juncker bizottsági elnök tökéletesen elsajátította a hibás és sikertelen kommunikáció szinte összes „kellékét”: megnyilatkozásai nem voltak képesek közös kódot teremteni partnerei, politikai ellenfelei számára, saját érzelmei sokszor rossz irányba vitték következtetéseit, s hol a hazugság, hol pedig a hallgatás, elhallgatás eszközéhez folyamodott.
Kommunikációs sikertelensége meddő vitákkal terméketlen elnöki terminust eredményezett, a brit kiválás miatt a vizsgálat „célok” és „hatékonyság” mutatójánál elégtelen (1,5-ös értékű) osztályzatot elérve, az érintett bizottsági tag elhivatottságát és a teljes közösség sikere iránti eltökéltségét kifejező „elkötelezettség” mutató rossz osztályzatához hasonlóan. Arányaiban a legjobb eredményt a hivatali pozíció, betöltött feladatköre jelentősége tekintetében érte el, ám az összértékelésnél ezzel együtt sem szerzett elégséges (2-es értékű) osztályzatot.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!