Semjén Zsolt: A 75 éves Kereszténydemokrata Néppárt szellemi öröksége ma is iránymutató

Az idén alapítása 75. évfordulóját ünneplő Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) szellemi öröksége, az értékrend, amit alapítói létrehoztak, ma is iránymutató – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke kedden Budapesten.

Petrás Éva történész, a könyv szerkesztője ismertette: Kovrig Béla Katolikus demokratikus és szociális reformmozgalmak Magyarországon című könyvét már amerikai állampolgárként, a Marquette Egyetem szociológiaprofesszoraként írta az 1950-es évek második felétől 1961-ig. Műve a magyar katolikus politizálás panorámaképe. Eszmetörténeti, politikatörténeti és szociológiai megközelítések váltogatott alkalmazásával, nemzedéki tagolásban, Széchenyi István munkásságától indulva saját koráig mutatja be és értékeli a katolikus politikai gondolkodás fejődését Magyarországon.

A könyv utószava szerint Kovrig Béla 1990-ban született Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen doktorált állam- és jogtudományokból. 1923-tól Bethlen István miniszterelnök személyi titkára volt, 1927-től a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium munkatársaként dolgozott. Részt vett az 1928. évi öregségi és rokkantsági biztosításról szóló törvény kidolgozásában.

1938-ban Imrédy Béla miniszterelnök felkérte a Miniszterelnökség akkor alakuló új ügyosztálya, az V. Társadalompolitikai Osztály vezetésére. Teleki Pál miniszterelnöksége idején részt vett a Nemzetpolitikai Szolgálat létrehozásában.

Teleki halála után a kolozsvári egyetem dékánja, majd rektora lett.

Kovrig Béla pályáját maghatározta, hogy katolikus közéleti szereplőként tevékenykedett. Közéleti szerepnek és a katolikus elkötelezettségének köszönhetően kulcsszereplője lett annak az Apor Vilmos győri püspök által 1943 augusztusában összehívott megbeszélésnek, ahol döntöttek a Katolikus Szociális Népmozgalom (KSZN) létrehozásáról. A KDNP elődjének tekinthető szervezet céljául tűzte ki az ország demokratikus és szociális megújulását a katolikus mozgalmak hozzájárulásával, valamint a „totalitarizmusokkal szembeni fellépést”.

A KSZN világi vezetőjeként küzdött a szélsőjobboldal előretörése ellen és részt vett az antifasiszta ellenállásban.

Az alakuló KDNP-nek nem kívánt elnöke lenni, mert a háború után már nem akart részt venni a politikai életben.

1945-től a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban dolgozott, majd a Műszaki Egyetemen, később az Agrártudományi Egyetemen, 1947-től az Egri Érseki Jogakadémián oktatott.

Korábbi politikai szerepvállalása miatt 1948-ban emigrálni kényszerült, 1949-től 1962-ben bekövetkezett haláláig az Amerikai Egyesült Államokbeli Milwaukee-ban élt és az ottani egyetemen tanított.