Minden szakmaiságot nélkülöz, és a nyilvánosság félretájékoztatására alkalmas a Jobbik Magyarországért Mozgalom azon közleménye, amely szerint az olaszliszkai lincselés egyik elítéltje azért került szabadlábra, mert „a bíró keze meg volt kötve egy törvénymódosítás és az ahhoz fűzött Polt Péter legfőbb ügyész által írt utasítás alapján” – közölte kedden a Jobbik vádaskodására válaszul a Legfőbb Ügyészség.
A hatóság közleményében felhívta a figyelmet arra, hogy ifjabb Horváth Dezsőt a régi büntető törvénykönyv (Btk.) alapján ítélte a bíróság 17 év szabadságvesztésre, és a Szegedi Törvényszék is a régi Btk. szabályait alkalmazta, amikor május végén a feltételes szabadságra bocsátásról döntött.
– A tény tehát az – a párt állításával ellentétben –, hogy az elítélt feltételes szabadságra bocsátása nem a 2013. július első napján hatályba lépett új Btk. rendelkezései alapján történt. De a feltételes szabadságra bocsátás az új Btk. szabályai szerint sem automatikusan történik, a törvény mérlegelési jogot biztosít a bírónak – derült ki a közleményből.
A hatóság azt is hangsúlyozta: az ügyészség minden törvényes eszközzel fellépett annak érdekében, hogy az elítélt ne szabadulhasson ki a büntetése letöltése előtt, ugyanis a büntetés-végrehajtási bíró döntése ellen a Csongrád Megyei Főügyészség fellebbezett. A főügyészség kifejtette, hogy „az elítélés alapját képező, kiemelkedő tárgyi súlyú, a magyar kriminalisztika történetében szinte egyedülálló bűncselekmény – melynek elkövetésében az elítélt meghatározó szerepet töltött be – országos közfelháborodást váltott ki, alkalmas volt a magyar emberek biztonságérzetének megingatására, az ország köznyugalmának súlyos megzavarására, amelynek következményei még ma is érzékelhetők. Ez alapján a különös kegyetlenséggel elkövetett élet elleni bűncselekmény elkövetési módjára, annak tárgyi súlyára tekintettel a büntetés célja az elítélt vonatkozásában további szabadságelvonás nélkül nem érhető el.”
A Szegedi Törvényszék másodfokú tanácsa azonban a fellebbezést elutasítva a végzést helybenhagyta, így az véglegessé vált. Az olaszliszkai lincselés ügyében tehát a bíróságok – bár erre lehetőségük lett volna – az ügyészség álláspontjával szemben mégis úgy határoztak, hogy az elítélt elhagyhatja a büntetés-végrehajtási intézetet, tehát a szabadulás bírói döntés, nem pedig az új Btk. hatálybalépése vagy más törvénymódosítás, illetve az ahhoz fűzött „utasítás” következtében történt.
