A kommün megbukik, a vezetők szöknek

Szamuely Tibor, akinek a népbiztosok közül a legtöbb vér tapad a kezéhez, nem kap menedéket Ausztriában, s amikor az osztrák csendőrök felismerik és feltartóztatják, revolverével öngyilkos lesz.

Budapest, 1919. április A Tanácsköztársaság (1919. március 21 - augusztus 1.) népbiztosai tablóképen. Felső sor (b-j): Kun Béla külügyi és hadügyi, Pogány József külügyi, hadügyi, majd közoktatásügyi, Szamuely Tibor helyettes hadügyi és közoktatásügyi, Böhm Vilmos szocializáló és hadügyi népbiztosok. Középső sor (b-j): Hamburger Jenő földművelésügyi, Kunfi Zsigmond közoktatásügyi, Landler Jenő belügyi, kereskedelmi, vasúti és hajózási, Lukács György közoktatásügyi népbiztosok. Alsó sor (b-j): Fiedler Rezső hadügyi, helyettes munkaügyi és népjóléti, Vágó Béla belügyi, vasúti és hajózási, Szántó Béla helyettes hadügyi, amjd hadügyi és Hevesi Gyula helyettes szocializáló népbiztosok. A felvétel készítésének pontos napja ismeretlen. MTI Fotó: Reprodukció Forrás: MTI

Fotó: MTI

A vörös rezsim agóniája közben nem csillapulnak a terrorista törekvések. Július 27-én Kácson vörösőrök agyonlövik Molnár Teréz helyi lakost. Móron a közigazgatási osztály vezetője akkor lövi le Antal Józsefet, amikor a helyiek egy mulatság általa elrendelt betiltásának visszavonására kérik. 30-án Rém községben egy vöröskatona agyonlő egy helyi lakost. Ugyanaznap Budapesten a június 24-i ludovikás lázadás egyik vezéralakjával végeznek. Miután Mildner Ferenc tüzérszázadost a forradalmi törvényszék bizonyítékok hiányában felmentette, majd az újabb feljelentés sem hoz eredményt, Kun Béla ukáza úgy szól: le kell tartóztatni, de nem kell bíróság elé vinni, hanem „haza kell küldeni”.

Ezután Politzer Ármin munkástanács őrszázadparancsnok bekíséri az őrszobára, onnan pedig leviszik a Dunához, tettestársaival fojtogatják, 21 szúrást ejtenek rajta a rohamszuronyukkal és a hullámokba dobják. 30-án Győrben Krammer Ignácot lövi le az egyik terrorista a városi asszonyforradalom idején. Ugyanezen a napon Mezőcsáton hat helybeli polgárt – köztük egy nőt – végeztet ki egy politikai megbízott, ellenforradalmárok állítólagos rejtegetéséért. Az áldozatokat súlyosan bántalmazzák, majd az előre meg­ásatott sírokba ültetik és úgy lövik le őket. Akik nem halnak meg rögtön, azokkal puskatussal és bajonettel végeznek.

Augusztus elsején Nagykátán egy vöröskatona azért lövi le Gallai Andrást, mert az rendre inti. Tápiószentmártonban Bergendi Ferencné ételt és italt ad kérésükre két vöröskatonának. Az egyik avval dicsekszik, hogy tán már a nő apját-anyját is agyonlőtte, erre Bergendiné annyit mond, hogy azt rosszul tette. A vörösőr viszont „Ha sajnálod, dögölj meg te is” mondat kíséretében agyonlövi. Szintén elsején Tarnamérán Süri Sándort amiatt lövik le, mert a gazda nem akarja átadni a románok elől menekülő vöröskatonáknak a kocsiját. 2-án Várpalotán két özvegyasszony hal meg, amikor egy vörösparancsnok a népre lövet, miután kifosztanak az éhező helyiek egy úgynevezett csereboltot.

Augusztus elsején a kommünkormány lemond. A munkástanács új, csak szociáldemokratákból álló kormányt nevez ki Peidl Gyula vezetésével. A cégtáblamódosítás szépséghibája, hogy a kabinet majdnem minden tagja vezető, illetve népbiztosi posztot vállalt a proletárdiktatúrában is. Rendeletben szedetnek le minden vörös zászlót és falragaszt, de kimondják, hogy a tanácskormány összes rendelete érvényben marad. Az elvben szakszervezetis kormánytagok sűrű elvtársazása is változatlan a Népszavában. A Magyarország népéhez! című kiáltványuk hiteltelen, korántsem megnyugtató, mivel a korábbi hangot idézi: „Az uj kormány bizik abban, hogy a szervezett munkásság nem tűri sem az ellenforradalmároknak, sem a fosztogatóknak garázdálkodását. Meg akarja föltétlenül óvni Magyarország népét a fehér terror pusztításának és a csőcselék rombolásának rémétől.”