A Cigány Világszövetség párizsi kongresszusának határozata alapján 1972 óta világszerte augusztus 2-án emlékeznek meg a holokauszt roma áldozatairól. A világnap dátuma arra emlékeztet, hogy 1944. augusztus 3-ra virradóra az auschwitzi haláltáborban SS-katonák több mint háromezer cigányt gyilkoltak meg.
A Németországban 1935-ben elfogadott állampolgársági törvény a „német vagy fajrokon vérű állampolgárok” közül a zsidók mellett a cigányokat is kirekesztette. 1938-tól egymást követték a romák elleni rendelkezések: megvonták a szavazati jogukat, kitiltották gyermekeiket az iskolából. 1939-től megkezdték deportálásukat a koncentrációs táborokba. A megszállt európai országokban eltérő módon és mértékben üldözték a romákat, becslések szerint a vészkorszakban a kétmilliós európai cigányság 10-30 százalékát gyilkolták meg.
Magyarországon a cigányokat 1943-tól hurcolták kényszermunkára. Hazánk 1944. március 19-i német megszállása után pedig legalább harminc gettót és munkatábort hoztak létre, ahol több tízezer romát dolgoztattak embertelen körülmények között. Kisebb roma csoportokat már 1944 tavaszán német megsemmisítőtáborokba vittek. Az 1944. október 15-i nyilashatalomátvétel után, november 2-án kezdődött meg országszerte a roma családok szervezett deportálása németországi táborokba. A legnagyobb gyűjtőközpont a komáromi Csillagerőd volt, ahová több ezer magyar romát hurcoltak, az ott fogva tartottak a zsidó gettók borzalmait idéző körülmények között sínylődtek.
A háború végén nyilasok több helyen (Várpalota, Lajoskomárom, Szolgaegyház, Lengyel) mészárolták le a cigányokat. Sokan Dachauba és Bergen-Belsenbe kerültek, ahol meggyilkolták őket, vagy orvosi kísérletek áldozataivá váltak. A történészek ötvenezer és hetvenezer közé teszik azoknak a magyarországi romáknak a számát, akik a holokauszt áldozataiként vesztették életüket.
