Magmakása a Csomád alatt

Meglepően sok olvadék lehet a székelyföldi Csomád-vulkán alatti magmatározóban. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy kis időn belül biztosan működésbe lép.

Harmincezer évvel ezelőtt tört ki utoljára a székelyföldi tűzhányó Fotó: Fodor István

A Földön évente átlagosan hatvan vulkán tör ki, amelyek többsége korábban is működött. Az elmúlt évszázadokban azonban előfordultak olyan kitörések, amelyek esetében a tűzhányó feléledése váratlan volt. Azokat a vulkánokat, amelyek az elmúlt tízezer évben működtek, a vulkanológusok potenciálisan aktív tűzhányókként tartják számon, utalva arra, hogy ezek a jövőben is kitörhetnek. Azokat, amelyek több tízezer éve szunnyadnak, inaktívnak vélik. A székelyföldi Csomád-vulkán harmincezer éve tört ki utoljára, de nem lehetünk abban biztosak, hogy az a kitörés volt az utolsó. Nemzetközi szinten is újdonságnak számító eredményt közöltek ugyanis magyar, román, francia és svájci kutatók a Csomád-vulkánról, amely az Earth and Planetary Science Letters tudományos lapban jelent meg. Az eredményről beszámolt a National Geo­graphic és a Smithsonian Magazine is.

– Amíg magma van alattuk, ezek is kitörhetnek – állítja Harangi Szabolcs, a tanulmány egyik szerzője. Az ELTE professzora, a Kőzettan-Geokémiai tanszék és az MTA–ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport vezetője a munkatársaival 15 éve vizsgálja a Csomádot, a Kárpát–Pannon-térség utoljára működött tűzhányóját. A kutatómunka Szakács Sándor kolozsvári geológusnak egy szakmai konferencián tartott előadása alapján indult el. Szakács felvetette a vulkáni veszély lehetőségét térségünkben, ennek alátámasztására azonban megfigyelések, adatok kellettek. Harangi és munkatársai meghatározták a vulkánkitörések időpontját, valamint a kitörések közötti időtartamot, tehát a szunnyadás idejét. Ezek alapján arra következtettek, hogy a Csomád egy hosszan szunnyadó vulkán, a működések között akár több mint százezer év is eltelt. A vulkáni kőzetekben lévő cirkonkristályok vizsgálatával megállapították, hogy a vulkán alatt folyamatosan volt magmatározó, azaz az elmúlt egymillió évben mindig volt magma a földkéregben. Szunnyadási időszakban egyfajta magmakása található ott, ami azt jelenti, hogy több mint 70 százalék kristály alkotja a magmát. A vulkanológus szerint ez önmagában nem tud kitörni, azonban egy friss, új magma okozta hőhatás vagy keveredés esetén gyorsan reak­tiválódhat, azaz olvadékban gazdagabb és kitörésre már képes magma jöhet létre. Amíg tehát van magmakása a vulkán alatt, addig fennállhat a vulkáni működés lehetősége.

Harmincezer évvel ezelőtt tört ki utoljára a székelyföldi tűzhányó
Fotó: Fodor István

A kutatócsoport soproni geofizikusokkal együttműködve vizsgálta, vajon van-e magma jelenleg a Csomád alatt. 2015-ben arra a következtetésre jutottak, hogy a 8–20 kilométer mélységben észlelt „geofizikai anomália” olvadékot tartalmazó magmát jelezhet. A mostani tanulmányban több egymástól független módszerrel elemezték, hogy mennyi lehet a magmában lévő olvadék mennyisége. Eredményük azt mutatta, hogy meglehetősen sok, 20–56 köbkilométer mennyiségű. Ez jóval több, mint ami az eddigi kitörések során a felszínre jött! Ez az olvadéktartalom akár húszezer Kheopsz-piramisnak megfelelő mennyiséget jelenthet a mélyben.

A kutatási eredmény egyik fő újdonsága, hogy ilyen sokrétűen még nem vizsgáltak meg egy inaktívnak tűnő vulkánt, hogy van-e alatta még magma. – Az egymástól független vizsgálatok eredményeit értékelve nem vonhattunk le más következtetést, mint hogy a Csomád alatti magmatározóban helyenként akár az 50 százalékot is meghaladja az olvadéktartalom. Ez azért fontos, mert magma csak akkor törhet a felszínre, ha olvadéktartartalma nagyobb 45-50 százaléknál – olvasható az ELTE portálján Michael Laumonier-nek, a tanulmány vezető szerzőjének gondolata.

Az eredmény ismeretében mondhatjuk-e azt, hogy a Csomád bármikor kitörhet? – Határozottan azt kell mondanom, hogy nem! – hangsúlyozza Harangi Szabolcs. – Egyelőre nincsenek arra utaló jelek, hogy a Csomád kitörés előtt állna. Azonban ennek jövőbeli lehetőségét a tudományos eredmények alapján nem zárhatjuk ki, és ezért fontosak a további kutatások, fontos megérteni, hogy miképpen működnek ezek a tűzhányók. Mindaddig ugyanis, amíg van olvadék a magmatározóban, megtörténhet a reaktiválódás, azaz a kitörésre képes magma kialakulása. Ha már teljesen szilárd lenne az egykori magmatározó, akkor erre nem lenne esély. Az új kutatási eredmény egyik fő üzenete, hogy a látszólag inaktív vulkánok is úgy viselkednek, mint az aktív és potenciá­lisan aktív tűzhányók, azaz létezhet alattuk olvadéktartalmú magmatározó.

Ezekre a több mint tízezer éve nem működő tűzhányókra a kutatócsoport a PAMS vulkán elnevezést javasolta, ami annyit jelent, hogy tudományos megfigyelések, adatok utalnak arra, hogy alattuk van még magmás test, azaz ezek potenciálisan aktív magmatározóval rendelkező vulkánok. A kutatók azt hangsúlyozzák, hogy e vulkánokra is figyelni kell, hiszen az emberek nem sejtik, hogy működésbe léphetnek, így akár komoly veszélyt jelenthetnek. A kutatócsoport jelenleg azt vizsgálja, hogy mennyi idő alatt képes feléledni egy ilyen hosszan szunnyadó vulkán, azaz vált át a teljesen inaktívnak tűnő állapotból aktív állapotra. Erről az eredményről, ami meglepően gyors időt jelez, az e héten zajló barcelonai Goldschmidt konferencián számol be Harangi Szabolcs és kutatótársa, Lukács Réka.